A logikátlan notebook piac

Évek óta tele van az Internet olyan hírekkel, hogy a hordozható PC-k piaca leáldozott és biztosan a tabletek és az okostelefonok megjelenése ölte meg a piacot annyira, hogy már nem is érdemes foglalkozni vele. Volt hatása rá, biztosan, de ekkora nem. Szerintem a valódi magyarázat az, hogy a gyártók tehetnek róla.

forrás: http://www.dell.com/learn/us/en/ph/corp-comm/image-gallery-latitude
forrás: http://www.dell.com/learn/us/en/ph/corp-comm/image-gallery-latitude

Szakmai ártalom, hogy tanácsot kérnek tőlem: “Milyen laptopot vegyek?”. Én általában azt szoktam visszakérdezni, hogy “Mire kell? Mennyi pénzed van rá?” és minden válaszomban benne van, hogy “Ma már nem kapni jó laptopot”. Az alábbiakban kifejtem, hogy miért is gondolom ezt.

Mire kell? Azaz az igények, elvárások.

A gyereknek valami az iskolához.

A legolcsóbb kategória, ennek köszönhetően pedig teljesen alkalmatlan a XXI. századi felhasználói igények kiszolgálására. Az összes komponense a lehető legolcsóbb és fixen oda is van forrasztva. Én digitális képkeretnek hívom az ilyesmit, mert kb. annyi értelme van. Az ilyen gépek maximum arra jók, hogy a szerverszobában a rack szekrényben használjuk terminál/RDP kliensként.

Igazűn csábító ajánlat. Persze még be kell fektetni majdnem ugyanennyit (+4GB RAM, SSD + SSD keret +SSD kábel), de még akkor is harmat a Celeron
Igazán csábító ajánlat. Persze még be kell fektetni majdnem ugyanennyit (+4GB RAM, SSD + SSD keret +SSD kábel), de még akkor is harmat a Celeron. Az eMMC lassú és a kapacitása nevetséges. Itt legalább az ár-érték arány jó.

Asztali gép helyett, böngészni, szöveget szerkeszteni, adót bevallani, receptet nyomtatni:

Ez a kategória jellemzően a 15-17″ méretű,  rendkívül gyenge processzorral, lassú háttértárral, szánalmas felbontású és szörnyű minőségű kijelzővel szerelt gépet takarja. Az eldobható gépek kategóriája, a garancia csak mutiba’ van, egy alkatrésze sem az örökkévalóságnak készül, ennek megfelelően is kell használni. De legalább olcsó és pár ezresért még ezt-azt cserélgethetünk benne. A “fejlesztés” szót nem használnám, mert a gép árát még egyszer ráköltve sem kapunk észrevehető többlet teljesítményt: ma már egy közepes okostelefon is jobb élményt nyújt.

Játszani

A kereskedők kedvenc igénye. Ez a szó jelenti azt, hogy az éven a Bahamákra mehet nyaralni a cég összes alkalmazottja, mert megütötték a főnyereményt. A gépek ára közelíti egy új autó árát teljes kiépítésben. Az ilyeneket következőképpen is használhatjuk: mobil rezsó, fitnesz eszköz, önvédelmi fegyver… A mobil PC fogalomból, pontosan a “mobil” része kérdőjelezhető meg. Brutális hőt termel, akku üzemideje percekben mérhető, otromba, dög nehéz és jellemzően a legdrágább alkatrészei ugyancsak forrasztva vannak az alaplapra. Árából akár 3db azonos teljesítményű asztali PC is vásárolható. Szerintem még egy ITX-es gép is praktikusabb választás.

Munkára

A kedvenc kategóriám, ez a bejegyzés pedig ezért is készült el. Ezen tudom bemutatni a legjobban, hogy a gyártók mennyire kicsesztek saját magukkal. Miért is? Én az alábbiakat várom el egy alapvető munkaeszköztől – mert jó munkához, jó szerszám is kell:

  • a képernyő méretéhez igazodó felbontás, de minimum FullHD
  • masszív ház és zsanér kialakítás
  • dokkolhatóság
  • az alkatrészek cserélhetősége és bővíthetősége
  • jó teljesítménnyel és energiagazdálkodással rendelkező processzor
  • 2 háttértár lehetősége (pl. SSD+HDD)
  • matt, jó betekintési szögű kijelző
  • jó visszajelzésű és stabil alátámasztású billentyűzet
  • túlméretezett hűtés
  • külső portok
  • ésszerű ár

Aki régóta van a szakmában az kb. 2 családot fog egyből mondani, ami ezeket tudta régen: Dell Latitude és IBM Thinkpad. Az, aki még mindig a szakmában van viszont tudja, hogy ezek a szériák már nagyon-nagyon messze vannak régi fényüktől.

Nagyon népszerű most az ultrabook kategória, ami szép, pengevékony gépeket takar. Azon kívül, hogy szépen mutat a tárgyalóban én kevés értelmét látom, de ha van, akkor valaki majd megírja kommentben. Ezt a kijelentést arra alapozom, hogy:

  • egyáltalán nem bővíthetők
  • már az 1db USB is luxus lett, nem hogy több port
  • szuper gyenge és/vagy nagyon rossz hűtéssel – de legalább méregdrága processzorok (pl. Core M)
  • minden alkatrész forrasztott és szemrebbenés nélkül eladnak 2016-ban gépet 4-8GB nem bővíthető memóriával, akár 800eFt áron is
  • elfér egy A4-es mappában, de egy hátizsák átalakítót, kábelt és kütyüt kell cipelnünk hozzá
  • szuper jó felbontás, szuper gyenge processzorral és videókártyával (vagy APU-val)

Összesítve: Az ultrabook nagyon rövidtávú befektetés, nagyon drágán, a legkevésbé sem praktikusan, de legalább szép és ha nem nyúlok hozzá akár 10-15 órát is megy egy töltéssel.

Szal’ keressünk egy gépet, ami nem egy új autó árába kerül, de munkaeszköznek kiváló lehet. Nyugodtan lehet kattintgatni az online shopok oldalain, amint a fenti igényekhez leginkább passzoló gépet találunk, kb. 650-850eFt-os kategóriába csöppenünk: Dell Precision. De ezek a gépek is már messze járnak minőségben az elődjeiktől.

Magasak az igényeim? Nem hinném.

A felbontás okozza a legtöbb lázadást a vásárlók körében. Miközben a telefonoknál a FullHD már alapnak számít 5″-on, addig az fél milliós laptopokba is képesek HD kijelzőket tenni, TN panellel, fényes borítással. Egy melós gépen férjen már el 2 putty ablak egymás mellett, úgy hogy a tartalmuk is olvasható. Nem kell, hogy az enterprise Cisco router teljes running-configja elférjen 1 képernyőn, de ne egyablakos géppel kelljen dolgoznunk.

A masszív házat gondolom nem kell magyaráznom. Ezek a gépek nyilván sokat vannak cipelve, pihennek csomagtartóban, táskában, gyakran nyitogatjuk, tesszük le betonra, tartjuk fél kézzel az antenna oszlopon.

ez azért kicsit túlzás 🙂

Latitude_monitor_dockA dokkolási lehetőség mára szinte teljesen eltűnt, mert a gyártók úgy gondolják, hogy az USB C ezt a problémát megoldja, ráadásul sokkal kisebb méretben (az árázását azért megtartották a dokkolók szintjén). Régen ez úgy nézett ki, hogy beértél az irodába, ahol azért mégis csak kényelmesebb volt egy asztali gépen dolgozni. Persze minden cuccod a laptopodon volt -amire egy vagyont költöttél, hogy pöpec legyen – ezért asztali gépként is azt szeretted volna használni. A mobilitás igénye miatt viszont a kijelző kicsi, a billentyűzeten kispóroltak pár gombot és az egér utánzása sem kényelmes forráskódban mászkálásnál. A legjobb megoldás erre a monitor tappancsos dokkolók szerintem. Kiveszed a táskából a csukott állapotú notit, bele a dokkolóba, nyomod a monitor állvány power gombját és nem kell semmilyen kábelt dugdosni, táskából előásni 5kg színesfémet és műanyagot. Azonnal asztali gépet varázsoltunk, rendes monitor(okk)al, egérrel, billentyűzettel, Gigabittel, háttértárakkal. Jobb ettől az 1 azaz egy darab “C” portra aggatott, port replikátor, amit kénytelenek vagyunk mindenhova cipelni, mert már egy pendriveot sem tudunk a gépbe dugni nélküle? Szerintem nem.

Dell USB-C "dokk" adapter, jóval az almások ára alatt, még mindig drágán.
Dell USB-C “dokk” adapter, jóval az almások ára alatt, még mindig drágán.

Az alkatrészek cserélhetősége nem volt kérdés a Latitude/Precision és Thinkpad szériáknál. Nem hogy tiltott lett volna, hanem egyenes a gyártó segített benne, hogy mi magunk javíthassuk és bővíthessük a gépünket a megfelelő leírások és útmutatók segítségével. Egy jó szerszámot évekig használunk, az informatikában viszont képes elavulni minden pár hónap alatt.

Új operációs rendszerek jöttek, nagyobb memória igénnyel? Nem gond, hisz’ 1-2 csavar, máris hozzáférünk a memória foglalatokhoz. Nincsenek fixen odaforrasztva, így kivesszük a régit, betesszük az újat. (Sok ilyen gépben még a CPU és GPU is moduláris volt.)

Félévente jönnek ki az új WiFi, Bluetooth és mobilnet szabványok? Ez sem gond, 1-2 csavar, WiFi+BT+WWAN kártya ki, be helyére a másik.

Kevés a háttértár? Senki sem használ már optikai meghajtót? A winchester helyére SSD, a DVD helyére winchester fiók bele a régi winchesterrel, a DVD meghajtó pedig egy 1500Ft-os USB adapterrel elővehető arra az évtizedenkénti egyszeri alkalomra.

Megsérült a gépház, eltört a zsanér, jó lenne egy háttérvillanyos billentyűzet? 1-2 csavart kicsavar és végső esetben akár eBay-en is van hozzá minden, még érintőképernyő modul is.

A matt kijelző igénye egészen addig nem merül fel, amíg nem kell egyszer nappal (ne adj Isten kültéren) dolgozni.

A túlméretezett hűtés a melós gépek jellemzője volt, nem okozott neki gondot, ha 1-2 év után már az évek számával megegyező darabszámú pormolekula került a hűtőrendszerbe. Aki használta a HP bármilyen kategóriájú gépeit, tudja mennyire fontos a jó hűtés (az utóbbi 15 évben szinte minden asztali és hordozható gépük alulméretezett hűtéssel küzdött). Ne csökkenjen a gép teljesítményre egy kínai okosóra szintjére, csak mert egy YouTube tutorialt nézek, ami hosszabb egy videóklipnél. Valamint ne kapcsoljon ki a gép túlmelegedés miatt, csak mert egy videót végnék meg rajta. Mára ez egy gyártónál sem lett elvárás, elment a piac a Core M processzorok felé: nagyon kis órajel, kis fogyasztással társítva, akár passzív hűtéssel is. Persze ez a kis órajel épp elég az egér mozgatására, ezért hatalmas turbó órajeleik vannak ezeknek és az épp most megjelenő Intel prcesszoroknak is. Ami sokszoros fogyasztást jelent, sokszoros hűtési igénnyel. De mivel a hűtés az Intel ajánlásához van tervezve (átlagolt felhasználás, alap órajel) ezért egy menekülési lehetőség marad, a thermal throttling (ami lehet megérne egy külön bejegyzést, miért is az ördögtől való). Ez utóbbi annyira elfogadottá vált, hogy szinte minden mobileszköz tervezésénél eleve ehhez tervezik a teljes rendszert. Eredetileg a belesetek (leesett hűtő, meleg környezet) kivédéséhez készült, ma már azt jelenti, hogy sokkal kisebb hűtést kell tervezni egy eszköznek, amivel értékes centeket spórolnak meg, hisz’ az eszköz elemei megvédik önmagukat (drasztikus lassulással, itt a “drasztikus” szó jelentése szó szerint értendő, azaz akár 486-os PC szintjére lassulva).

A külső portokkal mai tervezői szemmel egy óriási probléma van: túl nagyok lettek a többi komponens méretéhez képest. Ebben a pillanatban a világ legvékonyabb laptopja a legvastagabb pontján is vékonyabb, mint 1 cm. Szóval, egyszerűen nincs hova tenni a csatlakozókat. De gondoljunk csak bele, hogy eddig minden csatlakozókat használtunk eddig a laptopon, valóban elég lesz nekünk 1 darab USB C port mindenre – beleértve a töltést, külső eszközöket, hálózatot, monitort, mindent? Persze, lehet jönni azzal, hogy de hát ott a WiFi, a WiDi és egyéb vezeték nélküli technológiák. Hát a bluetooth billentyűzet és egér szívás a mikrolagok miatt. A vezeték nélküli kijelző sebessége még ugyancsak kényelmetlen, ráadásul a vezeték nélküli dolgokat hogy állítjuk be? Vezetékesen. Tehát jön az, amit az Apple régóta tol és a világ legjobb üzlete: minden termék generáció váltásnál vegyél egy gép árának jelentős részét kivető konvertert/replikátort, majd még hozzá egy szatyor másik konvertert, kábelt, ami jó eséllyel 2-3 év múlva dobhatsz ki.

Informatikusként kell egy soros terminál lehetősége, hisz’ sok hálózati eszköz “hacker portja” még mindig az. Ez megoldható USB-soros átalakítóval, ami még elviselhető. De USB C replikátor -> USB 2.0 port -> soros kábel? Ugyan már… Külső monitorok? A dokkolók halottak, jött helyette a replikátor. Ha rendes felbontás kell, rendes frekvenciával, akkor drótos megoldás kell. BT egér és billentyűzet? Soha többé. Akkor marad az egyéni szabványos (pl. Logitech Unify vagymi), vagy a drótos. Oh, de csak 1 db USB 3.1 van a gépen -> kábel spagetti… 🙁 Routert kell konfigolni? RJ45. Stb-stb.

200eFt-os, modern router, soros konzol porttal
200eFt-os, modern router, soros konzol porttal

Ha más megoldás nincs, mert csak a szupervékony gépet lehet eladni, akkor jöjjön vissza a Latitude/Thinkpad subnotik alsó – gép méretű – dokkolója, rajta minden földi jóval.

Az ésszerű ár kívánalma Magyarországon talán az egyik legfontosabb, főleg a 27% ÁFA mellett – ami a cégeknél annyira nem probléma, magánszemélyeknél annál inkább. A munkára alkalmas gépeket régebben úgy tervezték, hogy mindenből a kiforrott ( = nem a legújabb) technológia volt benne. Áruk a középkategóriát képviselte, ami halandók számára is elérhető volt. Persze a professzionális munkaállomásokat nem vesszük ide, mert az egy nagyon szűk réteg. Ma az ésszerű árkategóriában a gyártó által (!) munkára szánt gépek között a régi, ismerős nevek alatt (Latitude, Thinkpad) árult sokkal kisebb ár-minőség-megbízhatóság kategóriás gépeket kapjuk meg (Inspiron, Vostro, Ideapad, …). Olyan, mint ha mondjuk a Fiat a Punto-ra Ferrari Enzo plakettet tapasztana és 3x áron adná, csak mert rajta van a neves sportkocsik egyik legismertebb márkajelzése.

Simán elmehetünk 600-700eFt-ig mire közel megfelelő konfigurációt találunk, jellemzően még mindig vicces alkatrészekből építve: a világ leglassabb PCI-Express SSD meghajtója, nevetséges minőségű LCD panel, középen és a széleken eltérő nyomáspontú és visszajelzés nélküli billentyűzet.

Dell_Latitude_420eFt
HD kijelző, gagyi panellel, kicsi SSD, a billentyűzet is max közepes, “bimbiműanyag”, viszont 424eFt.

Egy szó, mint száz: Kedves PC és notebook gyártók, mi szeretnénk tőletek gépet venni, de akkor olyan gépet adjatok el, amit ti magatok is használnátok. Nem pedig olyat, ami szépen mutat a polcon, horror drága,de használhatatlan. Kösz.

Ui: Sok fejlesztő, hálózatos még mindig 7-12 éves Latitude és Thinkpad gépeket használ. Kedves gyártók, szerintetek miért? Mert amit most kínáltok, az egy vicc.