"/> Igáslovat Almára – Legyes.hu

Igáslovat Almára

Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok nagy rajongója az Apple világának. Régen törekedtek arra, hogy mindenki tudja használni, hogy mindenki előtt legyenek, de már akkor is feláldoztak olyan dolgokat, amiket nem kellett volna. Valamint sohasem volt korrektül beárazva egyik termékük sem.

Ha online programozás oktatófilmeket néztek, akkor bizonyára kiszúrtátok, hogy szinte kivétel nélkül MacBook van a felvételen. De miért is vesz valaki programozni almás gépet? Annyira jó lenne rajta programozni? Vannak benne kényelmes dolgok, de nem. Valójában a válasz egyszerű: Ez az egyetlen, amivel minden operációs rendszerre lehet fejleszteni. Mivel én sem úszhattam meg, hogy iOS-re is adjunk ki programokat, kénytelen voltam beszerezni először egy közel 8 éves Mac Minit, 100eFt-ért. Nem volt az év üzlete, főleg, hogy abban még tányéros a háttértár, ezért ki kellett cserélni SSD-re. Innen is üdvözlöm az Apple mérnököket, mert nagyon sokat emlegettem őket a folyamat közben.

No de hogyan is kezdődik a megfelelő gép kiválasztása? Hát semmiképpen nem akartam asztali gépet venni, hisz’ egy Mac Minihez ugyanúgy erősen ajánlott egy horror árú billentyűzet és majdnem el is éri egy 13″-os MacBook Pro árát. Valamint az asztali gépem 2 monitorja mellett akkor még kellene helyet keresnem egy harmadik monitornak, stb. A ThinkPadem kellett lecserélni egy MacBook-ra, nincs mese.

Nézzük melyiket tudom megfizetni? Oh, huh… Egyiket sem. Az Apple eszközök árai nagyon nem magyar pénztárcához vannak méretezve. Persze ilyenkor jön az áruhitel, de a magyar adózási sajátosságok miatt ez nem jöhet nálam szóba, így marad a Telekom részletfizetési konstrukciója. Milyen gép is kell minimum a fejlesztéshez és az appok fordításához? Hát az ideális a 16″ Pro lenne, de az több, mint 1 millió Forint, plusz táska is bazinagy kell hozzá. A 16GB RAM és a 512GB SSD a minimum, amivel fejlesztésbe szabad kezdeni, így lett végül a 4 USB-s 13″. Természetesen ennek az ára is egy kisebb ország GDP-je.

Előre lelövöm a poént, nem ér ennyit, nagyon-nagyon maximum a felét éri meg annak, amennyibe kerül. De nézzük milyenek voltak az első benyomások:

A jó dolgok:

  • Ha 1 napig nem nyúlok hozzá, a töltöttségi szint nem változik. Nem kapcsol be a táskában, kikapcsolt állapotból (!!!), mert ő Windowst akar frissíteni
  • Ha összecsukom, majd kinyitom, mindent ugyanott tudok folytatni, ahol abbahagytam.
  • A touchbar egész praktikussá vált, főleg a fejlesztőkörnyezetek (PHPStorm, Android Studio) alatt
  • A tapipad tényleg a legjobb a piacon, mintha kitalálná, hogy mit szeretnék csinálni.
  • Type-C PD-vel tölthető.
  • Kompakt méret
  • 16:10 képarány
  • A beépített hangszórók minősége és hangereje.

A rosszak:

  • A magyar billentyűzet kiosztás rettenetes, főleg fejlesztésre. Ha megteheted, eszedbe ne jusson magyar kiosztással venni. Tudom, van hozzá PC-s szoftveres mod, de akkor minden gyorsbillentyűvel ütközni fog
  • A rettenetes melegedés: Ez a 2 ventis változat, de 20 másodperc alatt tud megérinthetetlenül forróra melegedni a gép alja. Idegesítő csodaprogram persze van a turbo kikapcsolására, de mint minden Intel procinál, ez is kb. használhatatlanná válik a turbo nélkül.
  • A több monitor támogatása: Ha csatlakoztatok egy másik monitort, akkor a laptop kijelzőjének felbontása is kötelezően megváltozik és nem lehet ezt kikapcsolni. Plusz furamód minél olcsóbb egy dongle, annál biztosabb, hogy jól fog működni vele.
  • A billentyűzetnél minden gomb nyomáspontja más, a ThinkPad billentyűzete fényévekkel jobb ettől, pedig ez nem a ButterFly rettenet
  • A kijelzőn minden légylábnyom meglátszik, állandóan törölgetni kell.
  • Az akkumulátor üzemidő nevetséges: Amint olyan programot is használunk, ami nem Apple termék, az akkuidő harmadolódik, épp meglesz a 3 óra. (a turbo kikapcsolásával ez javítható)
  • Szinte lehetetlen rá szoftvert találni. Ha van is, akkor az ingyenes változatban 1 gomb működik, meg kell venni a Pro-t. A Pro változatok 40-60 USD körül indulnak, és természetesen alig találni öröklicences megoldást, csak havidíjasok vannak. Gyorsan összejönnek az évi 300 EUR díjak programonként. Nincs egy rendes fájlkezelő (nem, a Forklift nem az), az SSH kliens beállítása rémálom, a VPN-ek beállítása dettó. Minden program arra megy rá, hogy szép legyen, nem arra, hogy használható. Plusz komoly becsípődés az Apple világban, hogy egy program csak 1 dolgot tud (azon belül csak 1 funkciót), és persze egy vagyonba kerül.
  • Miért van benne ujjlenyomat olvasó, ha első alkalommal nem tudok vele belépni, és csak kevés helyen válthatom ki vele a jelszót?
  • A billentyű-gyorsparancsok olyanok, mintha a Flight Simulatorban kellene gépet vezetni, mindkét kezed összes ujja kell hozzá.
  • Az ablakok méretezése idegbaj. A “ződ” gomb külön képernyőn maximalizálja az ablakot. Meg kell találni azt az egy négyzetmillimétert, ahova duplán, triplán, esetleg káromkodva kattintva egyszer csak simán teljes képernyős lesz az app. A “piros” és a “sárga” gombok meg ugyanazt csinálják, az app nem záródik be, csak a háttérbe kerül, ki kell nyírogatni, hogy ne szívja az akkut és a RAMot.
  • A Catalina már csak 64 bites appokat enged futtatni, így egy rakás ügyes app nem futtatható
  • A gyári töltő: Ha a gyári töltővel töltöm, melegszik, lassan tölt és “ugrándozva”. Ha egy PD-s Anker USB töltővel, akkor szép, lineárisan tölt, nem akar leolvadni a gép alja, egyenletesen nő a % és hamarabb is végez. Ráadásul az Anker töltő fele akkora és még egy Type-A is van rajta a C mellett.

Jó-jó, de milyen rajta fejleszteni?

Eleinte olyan, mintha először linuxozna az ember. A shell lesz a legjobb barátja. Viszont az emulátorok sokkal jobban futnak MacOS alatt. A magyar kiosztás miatt az eddig “egykezes” dolgok, most már “kétkezesek”. Ami a ThinkPad FullHD kijelzőjén simán kifért, itt csak kb. 80%-ban. Hiába vettem a legkisebbre a méreteket, mégis kevesebb dolog fér el sokkal. A JetBrains-es IDE-ben alig marad hely magának a programkódnak, ha úgy szeretném használni, mint Windows alatt. Apropó Windows. Ha munkára kell az almás gép, akkor semmiképpen nem úszod meg azt, hogy fusson egy virtualizált Windows is a gépen. Kiváltképpen, ha legalább Catalina van telepítve.

Meg kell szokni a Del billentyű hiányát és hogy a gyorsbillentyűk simán lehetnek ötös vagy hatos kombók. Aki fejből vágta a Mortal Kombat összes kivégzését, élvezni fogja. A JetBrains IDE-k támogatják a touchbart, így egész kezessé tehetők.

Simán elmegy egymás mellett az Android, iOS, Windows, Linux és még mindig tudom mozgatni az egérkurzort. Ölbe venni persze nem ajánlott, kivéve persze a hűvös, téli napokat. A MacOS egyik előnye, hogy 500-as load mellett is lehet gépelni, vagy appot váltani.

Akkor ez az ideális igásló…

Dehogy is. A Lenovo ThinkPad széria (kiváltképpen a T-s) az. Ez egy divatmajom vacak, brutálisan túlárazva. Az Apple-t a legkevésbé sem érdekelte, hogy a “Pro” széria az a professzionális felhasználók számára készüljön. Mutasson jól a Starbucks asztalán a kávé mellett, ennyi. Nagyon messze van a MacBook Pro attól, hogy PRO legyen.

Hogy akkor miért használ mégis minden fejlesztő MacBook Pro-t? Mert kénytelen. Mert nem virtuálizálható normálisan a MacOS és akkor is illegális lesz. Lehet bérelni MacOS gépeket a felhőben, de drágán és ha már adtál el szoftvert, akkor tudod a szerzői jog kérdése mennyire problémás.

Nem véletlenül járnak az igazi hackerek pár éves T-s ThinkPadekkel. Nem véletlenül diagnosztizálnak autókat 10+ éves Dell Latitude-ökkel. Ez nem igásló, ez egy drága játékszer, ahol anyu és apu megmondja, hogy csakis ezzel játszhatsz. Jönnek majd a hozzászólások, hogy 5 évesen is jól tartja az árát, és hogy még 5 év múlva is gép. Amiben egy billentyűzet csere 200eFt – közel egy hasonló képességű noti ára. A teljes bekerülés költsége az Apple termékek esetében nagyon-nagyon kevés esetben lesz vállalható.

Szerintem 2 féle embernek való a MacBook:

  • A divatmajomnak
  • Aki ki tudja termelni az árát és olyan dologból él, ami ehhez a rendszerhez köti.

Örülök, hogy megszabadultam a hordozható gépemen a Windows Update rettegésétől. Hogy bátran összecsukhatom a gépet, hogy bátran félretehetem 3 napra. Hogy visszatértem a 13″ világába. De végig ott van a “pisztoly a fejemnél” érzés, miszerint azért van ez, mert csak ezzel tudom azt adni az ügyfeleimnek, amire szükségük van. Minden alkalommal fáj dolgozni rajta, mert égnek a tízezer Forintok feleslegesen, mert nincsenek normális programok rá és ami kicsit is használható egy autó árába kerül. “Légyszi” ne romoljon el benne semmi, és ne legyen ennek is valami brutál típushibája.