Legyes.hu

Suzuki Swift 2006: 11 év, 150000 km

Mindenki ódákat zeng erről a típusról. Az autós újságírók messze a legjobb vételnek nevezik ezeket, meglepő módon az árukat is elég jól tudják tartani. A köztudataban minden Suzuki típus a megbízhatóság mintaképe és a fenntartási költségeknél csak csak olajcserét említik. A legésszerűbb vételnek nevezik. Hát, én ezzel vitatkoznék, de nagyon.

Az előzmények

Az előző autóm egy Németországból behozott ’93-mas Ford Escort 1.6 volt. Mivel az összkilométer-számláló ezekben még csak 5 számjegyű, ezért nem tudom pontosan, hogy mennyi lehetett a valós futásteljesítmény, de a német szerviz pecsétek alapján 150000km lehetett. Nem sok extra volt benne, csak a kormányszeró és a tetőablak. Sajnos melósautó lett belőle elég hamar, bejárta az ország minden szegletét sokszor egymás után, annyira, hogy havonta kellett olajat cserélni, mert meglett a kilométer. 3 évig volt meg, sok kínos szituban mentette meg a hitvány életem, nagyon kiszámítható vezetési élménye volt. Két ellensége volt csupán: a rozsda és a gyári olaj.

A rozsda viszonylag könnyen javítható, főleg ha az ember nem hagyja átrohadni a lemezeket. A gyári olaj által okozott kár, viszont már jelentős volt. Mindig, mindenhol azt olvasom, hogy a gyárinál nincs jobb, mert a gyártó tudja a legjobban, hogy mi kell az autóba. Hát én, ezt nem így látom. A gyáró tudja a legolcsóbban megvenni a kenőanyagot és adja ehhez képest a legnagyobb haszonkulccsal. Az autó minden alkalommal a legjobb olajokat kapta. Drága volt, mint a méreg, de nagyon forszírozott üzemben is volt használva. Meglehetősen sokat jártam vele tartósan nagy fordulatszámmal, hideg motorral sem kímélve. Amíg el nem követtem az óriási hibát: gyári, 5W-30 -cas olajat tettünk bele, kétszer is, egymás után. A hardmadik ilyen olajcseréhez közeledve derül ki, hogy hajtókar csapágyas lett a motor, mert elkokszosodott az olaj és nem kente a csapágyakat kellőképpen, ugyanis a furatokból sem sok jutott ki. Hiába volt a gyári előírt intervallumon belül cserélve.

Eljött az autó használók szokásos döntési helyzete: a többszázezer kilométert futó, kezdő rozsdásodást mutató autót megcsináltatom és kezelem a korából adódó lutrit, vagy szerzek valami újabbat. Mivel akkor már egy autókereskedés rendszergazdája voltam, kicsit az újabb opció felé is kényszerítettek a körülmények. Nem fogom leírni miért, de fél év idegtépő használtautó keresgélés után beleugrottam egy végtelen hiteles Suzuki Swift 2006 1.3 GLX Mistic „autóba”.

Mint mindenki, nekem is megvoltak az előítéteim a Suzukikkal kapcsolatban. Lelövöm a poént: van alapjuk, de nem mindnek.

Az első napok

Sohasem hittem volna, hogy valaha új autóm lesz. De ennek megfelelően az elvárásaim is magasak voltak. Az első dolog, ami szembetűnt az a helyérzet. 192 centis vagyok, és elfértem rendesen benne, sőt. A kormányt első nap lebőröztettem, mert a gyári szuper gagyi. Az elektromos szervó sokkal rosszabb a Ford olajos szervójánál, nagyon sok mindent elnyom a vezetési élményből, ráadásul azt hinné az ember, hogy az egyszerű konstrukció miatt sokkal megbízhatóbb (nem, nem az, de erről majd később).

A váltó hulladék, de úgy voltam vele, hogy ha majd összekopik rendesen, akkor jó lesz (nem lett). Annyira nem rettentes, mint a fracia autóban, de a német vagy japán autókhoz képest a bazári, műanyag vacak érzését adja. Úgy tudnám leírni, mintha egy frissen fröccsöntött műanyag kulisszát kissé ferdén és elcsúsztatva tennénk fel és úgy próbálnánk megkeresni a fokozatokat. A gyors váltásokat vagy a türelmetlenséget a legkevésbé sem tolarálja. Pontosan az ellentéte a Ford „beszippantom fokozatba” váltójának és itt még csak az Escort váltójáról beszélek, gondolatban sem merült fel a Focus.

Első délután rányitották az ajtót, szépen be is horpadt, pont olyan helyen, ahol lehetetlen nyom nélkül kihorpasztani. A későbbiekben kiderült, hogy az a megspórolt 200kg sok helyről hiányzik, nem csak a különösen papírvékony kasztniból. 2 hónapra rá a jég is elverte…

Az első pár hónapban – ahogy elmúlt az új autó szag – egyre nehezebb lett figyelmen kívül hagyni a hülyeségeket:

Az átlagos átlag

Tőlem átlagosabb felhasználó kevés van: évi 15000 kilométert vezetek, 12ekm után cseréltetem a motorolajat, 30ekm után a váltóolajat (erről később). 1/3 autópálya, 1/3 országúti, 1/3 városi használat. 9 évig autószervizben lakott, hisz’ ott dolgoztam. Minden, kis vacak hibánál rohantam a szerelőkhöz, szal’ senki ne merjen vádolni olyasmivel, hogy elhanyagoltam…

Üzemanyagból fele prémium és fele normál, kenőanyagokból mindig csak a márkás, abból is a prémium.

 

Tervezési hibák…

Ablaktörlő:

A fékek:

Katalizátor:

Kormányszervó és sebesség-jeladó:

Sebességváltó:

Minden autószervizben van egy hegy, Suzuki váltókból építve. Nem véletlenül. Ennek több oka is van:

Motorbölcső:

Szíjak:

Klímarendszer:

Karosszéria zsanérok:

Pollenszűrő:

Az ablakok:

Katalizátor:

Értem a koncepciót, hogy közel kell tenni a motorblokkhoz, de:

Kuplung:

Suzukisként az utakon

Ha már volt más márkájú autód korábban, akkor már lélekben fel tudsz készülni arra, ami a forgalomban rád vár suzukisként: annyiban sem néznek, mint egy rozsdás csettegőt.

folytatás következik…

Exit mobile version