A fénysebességű Internet korában egyre több embertől hallom, hogy lassú az Internet otthon, pedig 1000Mbit/s előfizetés van és csak weboldalakat néznek maximum 3 eszközzel. Biztosan a vacak magenta/bilikék/stb. tehet róla. Hát, részben ők is, de a hiba általában otthon van. Hogy ne legyen egyszerű a dolog, még a tipikus problémák listája is elég hosszú.
A szolgáltató
Mindenki azonnal rájuk mutogat, mert hát ez a legkönnyebb. Ahol még ADSL/VSDL technológiák vannak, ott sajnos a technológia korlátaiba ütközünk. Téves az a híresztelés, hogy az ADSL/VDSL technológiák sebességét az határozza meg, hogy milyen messze vagyunk a központtól. Az is, de közel sem annyira kiszámítható ez, mint ahogy mondják. Simán elképzelhető, hogy a központtól 4km-re az elméleti sebesség 95%-val hasít a VDSL és az is, hogy a központtól 800m-re az ADSL2+ néha talán eléri az elméleti maximum 15%-át. Sokkal fontosabb tényező, hogy hol és hogyan fut a telefonkábel. Minél több légkábel van, annál kisebb az esélye, hogy rendes Interenetünk lesz.
Külön nehezíti a sorsunkat, hogy a vonal minőségének diagnosztizálása csak hihetetlenül drága eszközökkel lehetséges. Ha szerencsénk van, találunk olyan modemet ismerősnél, amire egyedi firmware is feltelepíthető és arra becsatlakozva megnézhetjük a jel-zaj arányokat, a frekvenciasávok kihasználhatóságát. De ehhez már tapasztalat és némi szakértelem is kell. (Mielőtt megkérdeznél: nem, nem vállalok ilyesmit).
A jobb kapcsolatoknál előjöhet az a probléma is, hogy a szolgáltató szándékosan korlátoz minket. Ez általánosan bevett szokás, hisz’ nincs akkora sávszélességük, mint amennyit eladnak. Közel sem. De nem is használja az összes előfizető éjjel-nappal csúcssebességen az előfizetését. Az már kicsit gonoszabb szokás, hogy a sebesség mérő oldalakat szándékosan priorizálják, így simán kiakad a mutató a speedtest.net -en, miközben minden más weboldal kínkeservesen lassú. Továbbá – jellemzően mobilnetnél – korlátozzák az egyszerre nyitható kapcsolat számát is, ami a modern eszközökkel és böngészőkkel elég fura jelenségeket okoz. Ezt a legkönyebben úgy lehet kitesztelni, hogy előfizetünk egy anonimizáló VPN szolgáltatásra és böngészünk rajta keresztül. Ha láthatóan jobb a helyzet, akkor sajnos ugyanaz a szitu, mint nekem volt a bilikék mobilszolgáltatóval.
Mindezek ellenére szinte biztos, hogy a szolgáltatótól megkapsz mindent, ami jár és amit a technológia megenged.
A router
Nem szeretem, hogy mindenki routernek hívja, mert inkább gateway, de erről nem nyitok vitát, mindenki így ismeri. Ma már modemet szinte egyáltalán nem lehet venni külön, csak minden az egyben eszközöket, amibe már integrálva van a modem. Függetlenül attól, hogy ez most telefonvonalon, kábelTV-s hálózaton vagy optikán érkezik-e a lakásba. Ha nem kell a fejfájás, akkor az ember belenyugszik abba, amit a szolgáltató ad, különben is ingyen van, akkor miért fizessek egy sajátért?
A szolgáltató által adott router
Ez egy olyan eszköz, amit a gyártási költségek minimalizálása jellemez (hiszen te „ingyen” kapod). Súlyosbítja a helyzetet, hogy mindent összeintegrálnak. Egyszerre nyomtató- és fájlszerver, analóg és digitális telefon végpont, analóg és digitális TV végpont, WiFi hozzáférési pont, switch és csak a képzelet szab határt. Mindez egy olyan hardverrel, ami egy karórába is kevés lenne. Persze, tudom hogy ezek céleszközök, speciális célprocesszorokkal, amik segítségével jelentéktelen órajel ellenére is jó sebességek érhetők el. Elég megnyitni egy közepesen komplex weboldalt és a processzora 1000%-on lesz hajtva, vért izzadva küzdi le azt a tömérdek kapcsolatot, amit egy átlagos hírportál megkíván.
Általános igazság az, hogy a szolgáltató által adott eszköz túl gyenge, minden tekintetben. Nincs benne elég erős processzor, nincs benne elég sok memória. De mivel működik, a dolgát teszi, ezért jó lesz az mindenkinek. Külön idegesítő, hogy az „ingyen” routerekben rettentően rossz érzékenységű a WiFi rádió, így már az is csoda, ha a szoba sarkáig használható, a szomszéd szoba már fényévnyi, leküzdhetetlen távolság. A beépített (DSL) modem sokszor a legsilányabb megoldás, ami a piacon fellelhető. A 2x villamácsapott 10 éves technika is simán le tudja körözni.
Sokat segíthetünk a dolgon, ha kikapcsolunk benne mindent, ami nem kell. Kezdve a tűzfallal, mert azon kívül, hogy eszi a processzort, semmit sem ér. Érdemes a WiFit is elfelejteni, mert a WiFi kemény titkosítása is sok processzort tud enni (lásd alább).
A saját router
Mindenkinek van otthon egy ősi dialup/ADSL korszakból megmaradt TP-Link, D-Link, stb világmárka router. Mind a 6 ezer magyar Forintot úgy adtuk ki érte sok éve, mintha egy lakás árát égettük volna el, szóval bolondok lennénk másikat venni. Ki van fizetve, dolgozzon meg az áráért. Hát… ja… csak épp akkor a 25kBit/s már szuper jó sebességnek számított, az ADSL2+ korszakban pedig a 17Mbit letöltés. A weboldalak nem voltak ennyire összetettek, a YouTube-on pedig nem 4K-ban néztük a Gangnam Style-t, mert a 360p-re és 1 percet vártunk, hogy előtöltsön. Nincs mese, fel kell gyújtani a régi routert. Ha csupán 100Mbites portjai vannak, szinte 100% hogy dobós, mert piszkosul gyenge.
A 50Mbit/s feletti sebességekhez, de főleg a 200Mbit/s feletti tempóhoz már kegyetlenül erős router kell, még akkor is, ha nem akarunk vele semmi extrát.
Hogyan állapíthatjuk meg, hogy a router a gyenge pont?
Ha szerencsénk van, akkor a router és a modem még külön van, így a modemet közvetlenül egy erős (!!!) számítógépre köthetjük, megnézhetjük a sebességet közvetlenül, majd a routeren keresztül. Ha nincs szerencsénk, akkor sajnos nehéz dolgunk lesz. Sok router támogatja az SNMP-t és ezen keresztül kiolvasható a processzor terhelése valamint a memória telítettsége. Ritkább esetben átszik a router webes vagy telnetes felületén. Ha ezek egyike sincs meg, akkor kb. sehogy sem tudjuk ellenőrizni másik (erősebb) router nélkül.
Sajnos abban nem tudok segíteni, hogy melyik routert szabad megvenni, melyiket nem. Nagyon erősen függ az igényektől. Ha elmondod az igényeket és valaki mond rá egy megfelelő eszközt akkor is 2 véglet lesz: mond valamit, ami a fórumokon nagyon menő, bármelyik áruházban megvehető vasárban és igazi pénzégetés, vagy egy olyat, ami ára kissé szívbemarkoló. Nekem az utóbbi van, elég öreg már szegényke, és ahogy látható hiába számított pár éve még csúcs cuccnak, most már csak papírnehezék lassan, hiába működik amúgy kifogástalanul. Ha ki szeretném használni a tudását, akkor maximum 65-70Mbit/s sebességre lenne képes (RouterBoard 751G).
Megkerülhető-e a szolgáltató által adott minden az egyben router?
A legtöbb esetben igen. DSL esetén könnyebb a szituáció, mert elő kell ásni a régi DSL modemet, amit bármilyen saját routere köthetünk. Ha ez a változat nem megoldható, akkor kérni kell a szolgáltatótól az úgynevezett „bridge mód” bekapcsolását. Ehhez viszont előtte jó eséllyel el kell kérnünk a PPPoE felhasználónevet és jelszót, amit majd a saját routerünkben meg kell adni a csatlakozási adatoknál.
Nem javaslom, hogy csak simán rákössünk egy routert a szolgáltató sajátjára, mert dupla címfordítás jön létre, ami ugyancsak nem a jó Internet kapcsolat alapja. Esetleg akkor jó ez a megoldás, ha csak a WiFiből szeretnénk jobb megoldást. Ebben az esetben a saját routerben le kell tiltani a DHCP szervert (LAN beállítások) és a 2 eszközt a LAN lábakon keresztül kell összekötni, vigyázva arra, hogy a saját és a szolgáltató routerének IP címe ne legyen azonos. Javasolt letiltani a WiFi-t a szolgáltató eszközében, mert azon kívül, hogy sok zajt és interferenciát csinál, nem nagyon jó semmire 🙂
A kliens eszköz
Igen, annak az eszköznek is számít a teljesítménye, amivel használjuk az Internetet. Egy 20e Forintos táblagéptől ne várjunk villámgyorsan betöltődő weboldalakat és 4K-s YouTube videóklipeket. Hiába van egy 4 magos processzorral szerelt PC otthon, simán meg tudja enni egy mai weblap. A memória igényekről nem is beszélve. Indítsunk egy feladatkezelőt és nyissunk meg egy nagy felbontású YouTube videót, vagy egy komplex weblapot. Látni fogjuk, hogy még a modern, erős gépeknek is ad tennivalót bőven, hát még a jellemzően ősi, magyar gépparknak.
A profi antivírus programok már szinte kivétel nélkül rendelkeznek forgalom vizsgálat bővítménnyel. Az egyik legerősebb ebben talán a Kaspersky. Nyilván ez sincs „ingyen”, némi erőforrással fizetünk a biztonságért. A csoda tűzfalak pedig nem védenek meg minket, mert a tűzfalakat tudni kell beállítani. Ha rosszul vannak beállítva, sok bosszúságot okozhatnak.
Windows 10 esetén szintén gyakori, hogy a Windows automata driver frissítője kicseréli az általunk feltelepített változatot. Ezt észrevétlenül teszi a háttérben, akkor is ha kikapcsoljuk a frissítéseket (registry-t vagy Group Policy-t kell hackelni hozzá, hogy letilthassuk, de a hagyományos frissítés vissza fogja kapcsolni). Meg kell nézni az eszközkezelőben, hogy ki szolgáltatta a drivert és ki írta alá. Ha mindkettőnél a Microsoft szerepel, érdemes lehet keresni (és ráerőltetni) egy gyártó által biztosított változatot.
A hibás beállítások
Van, hogy csak egy apróságot nem veszünk észre, például az alapból beállított és soha nem piszkált MTU méret beállítással van gond:
Előfordulhat, hogy a router dial-on-demand módja engedélyezve van, ami azt jelenti, hogy csak akkor kapcsolódik az Internethez, ha használni szeretnénk. Esetleg IP cím ütközés van a helyi hálózaton a kliens eszköznél vagy pont a routerrel ütközik valami (nyomtató, kamera, okosizzó, okosTV, …). Szinte minden gyártó a 192.168.1.1 vagy a 192.168.0.1 IP címre teszi a hálózatos eszközeit alapértelmezetten és nagyon-nagyon sok helyen láttam, hogy ész nélkül egymásba fűzik a routereket, mert kell a nagyobb WiFi lefedettség, ezzel totális káoszt okozva a hálózaton. Még cégeknél is bevett szokás, hát még a magánlakásokban…
Vagy épp fut egy torrent kliens a háttérben. A torrent meglehetősen rosszul hat a böngészési élményre, ugyanis teljesen ki tudja használni az operációs rendszerben engedélyezett kapcsolatok számát és ezzel a routert is túl tudja terhelni. Örök kedvencem a sávszélesség „javító” programok, ezek általában több kárt csinálnak, mint hasznot. Csodát nem lehet tenni. Ha a cső átmérője kicsi, akkor nem fog átférni rajta egy elefánt. Akkor sem, ha menő grafikonokat festünk az oldalára.