Mivel az Apple elég jól kézben tartja az online médiák piacát, androidosként is reménykedve vártam az Apple Music for Android megjelenését. Az első meglepetés akkor ért, amikor 2015-ben az Apple bejelentette, hogy androidra is elérhető lesz. Gondoltam, hogy a Microsoft nyomdokaiba lépnek és elkezdenek jó minőségű programokat gyártani a robotos platformra. A mai napon elérhetővé is vált a béta. Lelkendezve telepítettem, de nagyot kellett csalódnom. A program elvileg ingyenesen kipróbálható 3 hónapig. Viszont… A kipróbáláshoz Apple ID kell (miért nem jó mondjuk Google fiók, ami kb. minden androidosnak van és ahhoz rendelnek egy belső ID-t?), valamit kötelező jelleggel meg kell adni egy érvényes bankkártya fizetéshez szükséges adatait (kártyaszám, biztonsági kód, lejárati idő, kiállító). A kártyaadatok megadása után €1.98-t terhel a számlára (amit még nem adott vissza), az ingyenes tesztidőszakot elkezdve, csak előbb fogadjunk el egy 89 oldalas szerződést.
Szegény ember multiplatform alkalmazása, azaz a webappok. A webappok nagy előnye, hogy kb. minden okostelefonon működnek kisebb módosításokkal. Hátránya, hogy rendkívül erőforrás igényesek, nem túl reszponzívak, a kisebb teljesítményű eszközökön rossz felhasználói élményt nyújtanak és jellemzőek a grafikai elemek elrendezésének hibái.
Az összes ilyen szolgáltatás közül a Spotify volt az, ami a legjobban megfelel az igényeimnek. Sajnos gyakran futok bele olyan számokba, amik nem találhatók meg rajta (és itt a ’80-as évek zenéit is értem). Az összes Spotify kliensben amit használok van valami bosszantó bug annak ellenére, hogy 3 naponta frissítik, de összességében lehet vele boldogulni. Így a Spotify-t összehasonlítási alapként fogom használni.
Az ár:
Egy személyes havi bérlet esetén az ára kb. megegyezik az összes hasonló szolgáltatással. Viszont kínál családi csomagot, amit csakis Apple eszközzel rendelkező vehet igénybe (ebben a verzióban).
Az alapbeállítások:
Számomra egy ilyen programnál az a logikus beállítás, hogy a mobilnet le van tiltva, viszont WiFin keresztül minden mehet. Érdekes módon nekem a telepítés után ez pont fordítva volt, egyedül a jó minőségű mobiladatos lejátszás volt kikapcsolva (a képeken az általam logikusnak vélt alapbeállítás).
Az ajánló:
Ha már unjuk a régi kedvenceket, akkor praktikus szokott lenni az ajánló, ami a zenehallgatási szokásaink és megjelöl kedvenceink alapján próbál megfelelő lejátszási listákat összeállítani – amikben érthetetlen módon általában visszafele lépni nem lehet egyik ilyen szolgáltatásnál sem. Ez a program a telepítés után megkérdezi milyen stílusokat és előadókat kedvelünk, szép bubikat lehet lökdösni ide-oda, – ami látványos – de teljesen kezelhetetlen számomra. Ugyanis a bubik nagy része nincs benne a képben, viszont a scroll hihetetlenül kicsi értékre van állítva (egy teljes képernyőnyi „söprés” után kb. 5 képpontot megy odébb, ami 5.5″ FullHD-n idegbaj). A felajánlott előadók és stílusok listája így is kevés, és csak kis mértékben bővíthető (miért nincs ’80-as évek?). Update: Érdekes módon ezek teljesen jól működnek a windowsos iTunes alatt…
A menü:
A menü követi az újabban elterjedt elrendezést, miszerint bal oldalról úszik elő a lebegő menü. A telefon menü gombja mindig az aktuális oldal menüjét nyitja meg. Nincs túlbonyolítva, szép csilli, de csak olyan Apple stílusban. Talán a betűk mérete lehetne olyan, hogy dinamikusan kitöltse a rendelkezésre álló helyet, de teljesen jó így is. Itt megemlíteném azt is, hogy a hardveres vissza gomb programozása kb. minden logikát nélkülöz. Mert sem az előző képernyőre nem visz, sem valami korábbi „bármire”, hanem véletlenszerűen választ ezek közül.
A kereső:
Aki a Spotify programot használta, annak ismerős lesz, egyetlen kezelési bakival: a találatok nem különülnek jól el egymástól, így az olcsóbb androidos eszközökben nagyon sok lesz a mellébökés.
A sebesség:
A menürendszerben mozgás teljesen folyamatos, nincsenek csoda áttűnések és animációk ahogy az az almások imádják. Én kapásból 0-ra állítok mindent androidon. Viszont ami háttér adatforgalmat igényel, az lassú. A zenék lejátszásának elindítása is, az albumok első megnyitása is. Gyanítom, hogy a szupertitkosítás és a webapp kombináció nem eredményezi a legjobb sebességet.
A lejátszás:
A hangminőség jó, hangszín beállítási lehetőséget, vagy bármilyen finomhangolási lehetőséget nem kapunk. A finnyás zenehallgatók és az $59-os kínai telefont használók is egy kalap alá tartoznak, ugyanis nincs hangminőség állítási lehetőség bitráta/tömörítés) sem. A felület egyszerű, az egyetlen szokatlan dolog – a Spotify után – hogy az offline elérhető zenéket nem mutatja, csak a menüben látom. Érdekes módon ez az egyetlen felület, ahol a képernyőre bökést követően kb. azonnal játssza a következő számot, nem kell bambán nézni a kijelzőre, hogy „most elkezdte letölteni, vagy nincs net, vagy kifagyott, vagy most mivan”? A kedvelt zenéket a Spotify mindig is valami érdekes – de számomra a legkevésbé sem logikus – módon gyűjtögette a különböző menüpontok alá. Például az sem mindegy, hogy album hallgatása közben kedveljük, vagy csak külön kerestünk rá. Szerencsére az Apple Music ezt egyszerűen és logikusan megoldja, beteszi a My Music menüpont alá.
Multitasking:
Ha egy kicsit normálisabb robotos telefonunk van, megengedhetjük magunknak azt a luxust, hogy a telefonon elérhető 100 alkalmazás mind a háttérben fut megfagyasztva. Átlépve abba ott folytathatjuk a dolgokat, ahol abbahagytuk. Természetesen ezt ma csak 2GB RAM-tól lehet elérni, márkás készülékeken inkább 3-4GB a feltelepített sok GByte-nyi szemét és szükségtelen szolgáltatás miatt. Réges-régen még az alkalmazások nem voltak erre megfelelően felkészítve – és még ma is találunk ilyeneket. Bizonyára a béta verzió miatt van az, hogy többszöri átváltás után a vissza gomb bolondozás sokkal viccesebb méreteket ölt, majd a program összeomlik. Szerencsére támogatja a „bővített értesítést”, így az értesítési sávból is lehet vezérelni, ami jól működik, hasonlóan a bluetooth vezérléshez.
A rádió és az újdonságok:
Azt ígérte az Apple, hogy az újdonságok és a rádió szenzációsan szuper algoritmussal fog rendelkezni. Többen az egekig magasztalták már az iPod és iPhone zenelejátszóinak algoritmusát, hogy mennyire szuperül az ízlésének megfelelőt dobja. Hát, ez a szöges ellentéte ennek. A rádió kínálat egy vicc (nyilván a szokásos ország korlátozások miatt, legalábbis nagyon remélem). Csak olyan rádiót böngészhetek alapból, amit a telepítés során a stílusok között meg is jelöltem (hahó, még mindig nincs ’80-as évek stílus!). De a játszott számok egyikét sem ismerem, az 50. következő gombra bökés után sem. Nyilván műveletlen vagyok. Az újdonság lista látványos és jól összeállított, talán az egyetlen része a programnak, ami úgy működik, ahogy azt az almástól elvártam volna.
iTunes (Windows), avagy több platformos zenehallgatás:
Aki használt már Spotify-t, ő csak nevetni fog ezen (alábbi kép). Igen, a telefonon a háttérben maradt az Apple Music, mert zenét próbáltam hallgatni az autóban (ami élvezhetetlen, mert állandóan megáll).
Értékelés:
Igen, androidos vagyok, de voltam almás is. Igen, almás szemmel ez most lehúzásnak tűnik, csak azért, mert Apple gyártmány. Hát, én kizárt dolognak tartom, hogy ezt Apple programozók rakták össze. A program olyan, mint ha 3 lelkes – félig ittas – közepesen képzett Android fejlesztő 2 sör között összedobott volna valami leegyszerűsített Spotify/Deezer/Google Music klónt. A Google Music ellen bizonyára versenyképes lesz, de a Spotify ellen még nem.
Számomra a Spotify sokkal jobban megéri a pénzét:
stabilan fut
bírja a multitaskingot (egyetlen bugja van, hogy bluetooth lejátszásnál néha megragad az utolsó szám címe)
képes hackelés nélkül távirányítani a másik platformon futó Spotify klienst
látom, hogy milyen zenéket érhetek el kapcsolat nélküli módban is
a rádió ajánló kínálata sokkal nagyobb, nem csak 1 rádió van stílusonként
beszélni magyar
állítható, hogy gazdag androidos vagyok és van sok-sok tárhelyem/sávszélességem, vagy inkább maradok a klasszikus 128Mbps mp3 minőségnél
lehet PayPal-el fizetni
Mit várok az Apple Music programtól és szolgáltatástól:
ne diszkriminálja az androidosokat (családi csomag, webapp, szegényesebb ajánlók)
natív alkalmazást, aminek minden menüpontja natív app és nem egy webapp+very_good_android_app_example_wizard öszvért
hogy a Microsofthoz hasonlóan csapjon oda a Googlenek a saját platformján, mert tudja hogyan kell jó alkalmazást és szolgáltatást fejleszteni
az ingyenes próbaidőszak tényleg legyen ingyenes (tudom, hogy semmi sincs ingyen, de ezért rommá lehetne perelni őket. Pontosabban lehetne… mert a 89 oldalas szerződésben biztosan benne van hogy egy kis pénzt azért elveszünk, jó?)
vegyék figyelembe, hogy sokan csak azért vesznek robotos telefont, mert nincs pénzünk almásra, de valami kell. Ők azok, akik kis hardvert vesznek (kevés RAM, kevés háttértár)
ne írjon fekete háttérre sötétszürke betűvel az albumoknál
