Miért nem találsz rendszergazdát?

Manapság minden média dugig van azzal, hogy mekkora óriási az informatikus hiány. Szóval úgy döntöttem, hogy segítek ezt megválaszolni, mert ez egy olyan dolog, amihez joggal szólhatok hozzá, ugyanis van egy „mérnök-informatikus” papírom, a kezdetektől a szakmában vagyok és nem is hagytam el azt egy percre sem, viszont sok területét bejártam már. Az első témának a tápláléklánc legalját választottam, a legkevésbé megbecsült és a legtöbbet gyűlölt informatikust: a rendszergazdát. Mielőtt véres szájjal a komment szekciót keresnéd az oldalon, mindenképpen olvasd végig az egész bejegyzést. Sok embernek lesz sértő amit írok, de valójában csak fájóan őszinte. Becsüld az őszinteséget, mert manapság a legnagyobb kincs az igaz barát után.

Ha nem kell a sóder, csak a lényeg érdekel, scrollozz a bejegyzés aljára és olvasd el a keretes részt.

Ki vagy mi is az a rendszergazda?

A rendszergazda az a személy, aki reggelente kitereli a rendszereket az ólból, majd este vissza. Amíg kint vannak az udvaron és csipegetik a tulajdonosok pénzét, addig vigyáz arra, hogy a csúnya farkasok meg ne tizedeljék az állományt.

12 évet dolgoztam – főállású – rendszergazdaként, a legnagyobb géppark csupán 300 körüli volt ami hozzám tartozott egy időben. Ez nyilván viccesen kevés, de a magyar kisvállalati viszonyokat nézve szerintem ideális alap. Ebben szerepel a 2 laptoppal rendelkező kisvállalkozás és a mindenféle ketyerével rendelkező cég is. A nagyvállalati szektort nem fogom érinteni, mert Magyaroszágon lehetetlen küldetés ilyen helyekre bejutni, ahol mindig mutogathatsz másra, hogy miért nem megy, amiért te vagy a felelős. Ráadásul ott el is bújhatsz a HR figyelő szemei elől.

Na de legyünk kicsit komolyak, ki is valójában az, aki rendszergazda? Ő egy polihisztor. Bármihez ért, amiben elektronok ármolnak és ennek segítségével valamilyen feladatot végez. Egyszerre programozó, elektrotechnikus, forgácsoló, esztergályos, villanyszerelő, pszihológus, jós, kézrátétellel és gondolatátvitellel gyógyító, orákulum, stb-stb. Bemegy reggel dolgozni a fantasztikusan sok másfél óra alvás után, kicserél pár izzót, ír egy scriptet arra, hogy ha megint elfogyna a szabad hely a szerveren Mancika céges bulifotói miatt, akkor ne omoljon össze a domain controller elindíthatatlanul, így már SMS értesítést fog kapni ha 10GB alá csökkenne a szabad hely. Kiválasztja a reggeli kávéját az automatából, de még le sem főtt, máris csörög a telefon, „azt írja ki a nyomtató, hogy kifogyott a papír, húzza ki a kettes tálcát és helyezzen be a következő típusú papírból: A4 és egy kis képen is mutatja mit kell csinálni”, szóval rohan a szomszéd épületbe a mérnöki feladatot elvégezni, hisz’ ügye ezért van fizetve.
Miközben szalad – a kávé még mindig a gépben – máris csörög a telefon: „Józsi van egy olyan problémám, hogy nagyon lassú a gép, csinálj már vele valamit”. Valójában minden nap ilyen lassú, de hát kinek van jó kedve reggel, valakinek sírni kell, csak hogy addig se kelljen dolgozni. Miközben rakétamérnöki végzettséget megszégyenítő feladatot végrehajtva – amihez képest egy űrhajó dokkolása gyerekjáték – papírt helyez a nyomtatóba és megnyomja az OK gombot, felfigyel arra, hogy az egyik switch ventillátora a 15-ből zörög. De mivel nappal van, nem kábelezhet csak úgy szét mindent, – mert az ügyvezető nyilvános kivégzést mutat be rajta ebédszünetben – jön a professzionális módszer: valamivel meg kell akasztani a ventillátorokat egyenként, hogy kiderüljön melyik zörög. Fejben már be is kapcsolja a forrasztópákát és közben tárcsázza is az elektronikai üzletet, hogy van-e 4 centis 5V-tos és 12V-tos venti készleten és ha igen, mennyibe kerül? Miközben a professzionális diagnosztikát végzik, meghallgat pár kollégát, hogy otthon mit olvasott a Facebookon, hogy milyen problémái vannak az otthoni számítógépével és hogy az informatikusok – kiváltképp a rendszergazdák – mennyire túl vannak fizetve, pedig egész nap semmit sem csinálnak. Visszarohan a kávéjáért, ami persze már hideg, de már érkezik is a következő kolléga, nem működik a teherautó emelő vezérlése, nézzünk már rá.
Nézzünk. 2 óra diagnosztika után – megszakítva pár újabb rakétatudósi nyomtatós feladattal – rájön, hogy sajnos a 2 táp ágból az egyik elmászott kicsit, ezért a munkapontok is eltolódtak, hibás bementi adatokkal dolgozik. Máris megspórolt 2 millió Forintot a cégnek, amiért persze a kávéját sem fogják kifizetni – de erről majd később.

Mostanra eljut addig, hogy a lassú gépet megnézze. Az asztali PC-k HP-s átka kísérti, az elégtelen hűtés. (valójában a HP embléma garancia arra, hogy elégtelen hűtés van az eszközben, szal’ a laptopokra is igaz a dolog). Szal’ kézrátétellel ellenőrzi a 80°C-os processzorra felhelyezett bordát, ami alig kézmeleg. Mivel pro, tudja, hogy itt egyszerű esetben elég lenne egy újrapasztázás, de látja a HP emblémát, szal’ ennyivel nem ússza meg. Letördeli a VRM-re épített műanyag terelőlemezeket – ezzel megduplázva a gép sebességét – majd pitizik kicsit a TMK műhelyben, hogy kéne egy kicsit használni a marógépet, mert egyenesre kellene marni a processzor bordát.
A TMK-s szaki már nem kezdő, pár éve ismeri a rendszergazdát, egyáltalán nem lepődik meg ezen a kérésen, szal’ már hullik is az alumínium forgács és 5 perccel később már meg is négyszereztük a számítógép sebességét szinte ingyen! Visszatér az alagsor alatti irodájába és olvassa a Windows rendszernaplókat, látja hogy sajnos a szerver egyik winchestere kiesett a RAIDből. Azonnal tárcsázza a pénzügyet, hogy gáz van, piszok gyorsan kéne egy winchester, ahonnan természetesen nemleges választ kap, mert a cég működik így is. Majd persze azonnal rohan a fővezérhez, hogy ha még egy winchester kiesik, megáll a nemmegy és százmilliók égnek el a költségvetésben a kiesés miatt. A fővezér azonnal az orákulumot látja a rendszergazdában: „Meddig mehet még így a cég anélkül hogy baj lenne? Mert hát napi potom 100 milliós pézekkel játsszunk, sehogy sem fér bele egy 70eFt-tos winchester, tudod. Szal’ 1 nappal előtte vegyük csak meg, hogy még egy tönkremenne. Agyő.”

A telefon ismét csörög: „Figyeljé’ má’ Józsi, kiírt valamit a gép, leokéztam de most meg sz@r az egész, csináld már meg”. A gép természetesen 240km-re van tőle, viszont a gondolati teleportáció nem csak a sci-fik sajátja, szal’ behatol a felhasználó agyába, kimenti az emlékképet, majd gyorsan vissza is hívja a megoldással: „Azért írja ki b+, hogy elolvasd”. Ilyenkor sajnálja csak igazán, hogy nincs minden gépben szemmozgás követés, hogy ne lehessen olvasás nélkül OK gombokat nyomkodni. Közben 2 várakozó hívás, szal’ átvált az elsőre: „Figy Józsi, elsötétült az egész gép, és be sem kapcsol. Bármit nyomok nem csinál semmit.”. Józsi már nem ma kezdte: „és világít rajta valami, sípol, dudál, zörög?”, a felhasználó érzi, hogy már megint csak le akarják rázni: „tök sötét minden, nem csinál semmit, nekem meg egy csomó munkám van”. Nos tudni kell a rendszergazdáról, hogy érzékeny lélek. Ha siettetjük, akkor megérzi a félelmünket és szándékosan sokkal lassabban dolgozik. Józsi rendíthetetlen: „Az elosztó kapcsolója világít?”. A felhasználó már tiszta ideg: „Már hogy világítana, hisz’ elment az áram!”. Hagyok időt kedves olvasó, hogy értelmezd és magadra ismerj.

A rendszergazda igazi polihisztor…

Hogyan születik a rendszergazda?

A hivatalos változat szerint elmegy oktatási intézménybe, ahol megtanítják mindenre, majd szabadjára engedik ezzel az értékes tudásanyaggal. Persze ez a legkevésbé sincs így. A szakma legalja az „OKJ Rendszerüzemeltető” (vagy épp mi a pontos neve). A kapott tudásanyag szintje nevetséges, ha valaki rendszergazdának nevezi őket, azzal az egész szakmát sérti vérig. Jön a többi: informatikai gimnázium/középiskola, felősőoktatás… Egyik sem ér egy kalap kakit sem. Lesz egy papírod arról, hogy „Mérnök-informatikus”, ami persze szépen mutat a falon és segítségével már vállalkozást is indíthatsz, mert ügye már kell a szakmai végzettség hozzá. Egyik intézményben sem tanítanak SEMMIT, amivel később már kezdhetnél is valamit egy kiscéges környezetben, de legalább találkozhatsz hasonló érdeklődésű emberekkel, akiktől tudsz kérdezni és akikkel együtt tudtok belekezdeni az ÖNKÉPZÉSbe, még ingyen.

Igen, az egyetlen lehetőség az önképzés, ami ugyancsak rendkívül kevés ahhoz, hogy ezt a szakmát jól el tudd végezni, mert a rendszergazdasághoz kis mennyiségű lexikális tudás kell, de közel végtelen TAPASZTALAT. Ami ügye pályakezdőként nincs meg, ezért kockáztatnod kell egy cég jövőjét pár évig ahhoz, hogy valódi rendszergazda lehess. Át kell menned minden buktatón, meg kell tanulnod minden olyan dolgot, ami sehol nincs ledokumentálva, és senki sem mondja el neked, mert ezt tudnod kellene. Meg voltál győződve arról, hogy mindegyik gyártó ugyanaz, úgy indulsz neki, hogy egyenlőként fogod megítélni őket, és nem leszel az, aki minden márkát köpköd valamiért. Majd az első Fujitsu-Siemens szerverrel való találkozás azonnal összedönti benned ezt az ideális világ álomképet, és az első HP gép az álomkép romjaira vizel.

Ha szerencséje van szegény rendszergazda jelöltnek, akkor olyan emberekkel kerül össze, akiktől tud kérdezni, akikkel együtt tud végig menni a rögös utakon. Ha ez nem adatik meg, akkor jönnek a netes gyorstalpalók, amik a 24 lecképből 9-ig pikk-pakk mennek, majd elakad szegény. De nincs kitől kérdezni, szal’ jön a Google, de az sem segít. Így félreteszi, tanul mást. De ezek a dolgok csak ismétlődnek. Eljut addig, hogy nincs mese, el kell menni élő oktatásra. Rá is keres egyre, mondjuk „Alapvető Linux parancsok”, lescrolloz a árhoz: „A tanfolyam 3×8 óra, ára csak neked, csak most nettó 470.000 Forint, de ha a havert is hozod, akkor csak 420.000Ft”. Feltöri a malacbankot, lenyúlja apu és anyu minden megtakarítását – hisz’ ő jól kereső rendszergazda lesz, majd visszaadja – és elmegy. Az oktatás szintje szánalmas, össze-vissza ugrálnak a témában és végig kapkodnak. A legtöbbet elhangzott mondat: „Ez most nem fér bele az időbe.”. Már érzi szegény rendszergazda jelölt, hogy ég a sok-sok pénz, ami számára egy kisebb vagyon. A harmadik ilyen után rájön, hogy anyagi csőd az egész és hogy minimum 500 ilyenre kéne elmennie, hogy érjen is valamit, ami ügye egy kisebb ország éves költségvetése.

Megpróbál állást keresni a diplomával a kezében. Szerencséje van, senki sem ért az informatikához egy cégnél, szal’ felveszik. Rajta kívül senki sem tudja, hogy százmilliók sorsával megy a szerencsejáték. 3-8 év kell ahhoz, hogy felhalmozzon annyi tapasztalati tudást napi több száz Google oldal lapozgatással és véres izzadtsággal, hogy elmondhassuk: a rendszergazda megszületett.

Mi egy rendszergazda dolga valójában?

A „rendszergazda” egy összesítő kifejezés az informatikában található összes szakmára. Igen, mindegyik létezik külön szakmaként és így is lenne a jó, de ezt ügye egy átlagos vállalkozás sohasem bírná megfizetni.

A rendszergazda minden népszerű operációs rendszerhez magabiztosan ért. Ez nem azt jelenti, hogy tudja az alapvető dolgokat, tud mappát létrehozni, fájlt átnevezni, programot feltelepíteni next-next-finish módszerrel (kivéve ügye MacOS). Hanem azt jelenti, hogy tudja diagnosztizálni, ismeri a jogkezeléseket, ismeri a nagyvállalati környezettel kapcsolatos dolgokat is, amivel egy átlag felhasználó otthon sohasem találkozik (pl. Windows domain környezet, linuxos levelezőszerver). Minden operációs rendszer hülyeségét ismeri, konfigurálja, érti is a működését, nem csak használja.

A rendszergazda minden népszerű programot ismer. Kitől kérdezel, ha nem jut eszedbe egy Excel függvény neve? Ha a Wordben nem akarnak úgy rendeződi a dolgok, ahogy te szeretnéd? Ha az IQTató programban év zárás van, ha a banki program nem tud kapcsolódni?

A rendszergazda egyben fejlesztő is.  Rengeteg olyan saját scriptet és programot kell írnia, ami vagy az ő munkájához praktikus (elengedhetetlen), vagy a kollégáknak van szüksége rá. Minden napra jut egy ilyen fejlesztési feladat, amit a lehető legrosszabb körülmények között kell elvégeznie, zajban, telefoncsörgésben, állandó zaklatásban és nagy nyomás alatt.

A rendszergazda pénzügyi szakértő. Évekre előre tudnia kell, hogy mekkora összeget, mire költhet. Melyik gépet mikor lehet leírni, hogyan lehet trükközni az ÁFÁval, hogy valami tárgyi eszközzé válik-e, vagy csak szerelési kellékanyag. Megoldható-e rezsióradíjban (hűtőborda marás), vagy nem ússzuk meg a legdrágább módszert: külsős bevonása.

A rendszergazda pszihológus. Az összes dolgozó munkahelyi is otthoni baját meghallgatja, tanácsokat ad, együtt nevet és sír veled. A legideálisabb alany arra, hogy a reggeli feszültséget levezesd rajta.

A rendszergazda hálózati és hálózat-biztonsági szakértő, etikus hacker. Mivel az a dolga, hogy a vállalati hálózat megszakítás nélkül működjön, így a külső és belső fenyegetésektől is meg kell azt védenie.  Minden 0day sebezhetőséget ismernie kell, mielőtt még bárki más megismerné és azt javítania is kell.

A rendszergazda adatbázis szakértő, professzionális adatelemző. Az ő dolga minden diagnosztikai adatot begyűjteni és elemezni. A munkatársakat adattal kiszolgálni az igényeiknek megfelelően. Lehet az egy egyszerű árfolyam grafikon, vagy egy komolyabb pénzügyi kimutatás.

A rendszergazda elektrotechnikus és villanyszerelő. Kiépíti a cégnél a strukturált kábelezést, beköti a hálózati áramot, kicserél egy tönkrement kondenzátort, összerak egy központilag vezérelt termosztátot.

A rendszergazda irodatechnikai mindenttudó. Rutinosan javít nyomtatót, SNMP-n kiolvassa a kellékanyagok állapotát, hogy csak akkor rendeljen a cég, ha valóban el fog már fogyni 3 napon belül, mert mindenki tudja, hogy a polcon megromlik (nem, nem romlik).

A rendszergazda fullstack webfejlesztő. Ki más csinálná meg a céges weblapot is? Ki intézné a domain regisztrációt is? Na ügye.

Órákig lehetne sorolni… Most nyilván azt gondolod, hogy „Óóó, ha ennyi mindenhez ért – ami egyenként egy külön szakma – akkor a legjobban kereső szakma ezt”. Nem, nem az. A legkevésbé megfizetett szakma ez, viszont cserébe szuper stresszes, főleg az elmúlt hónapokban. Szóval, el is érkezünk szép lassan a pénzügyi részhez.

A pénzügyi paradoxon

A rendszergazdát és az informatikai rendszert a cég vezetése egy pénztemetőnek tartja, mivel csak negatív számként szerepel minden kimutatásban. Így a rendszergazda már eleve gyűlölt személy. Addig nem látnak el, hogy ha ő nem lenne, akkor mennyivel több pénzt égetnének. Sajnos ennek megfelelően is költenek: semennyire.

A rendszergazda akkor dolgozik jól, ha nem látod dolgozni. Ha egész nap rohangál, akkor rosszul végzi a munkáját.

Az ő dolga biztosítani azt, hogy az informatikai rendszer zökkenőmentesen működjön és a kedves munkatársak tudjanak dolgozni. Nos… Ez a szakma azt követeli meg, hogy az ember s?ggfej legyen, akinek jó szíve van, becsületes, annak nincs helye. Meg kell tanulni üvöltözni a fővezérigazgatóval, a pénzügyessel és a felhasználókkal is, minden gátlás nélkül. Ellenkező esetben képtelen lesz elvégezni a munkáját megfelelően. Persze van nagyon kevés cég, ahol ha azt mondod „Figyelj főnök, most már kell egy új szerver, nincs mese, mert ezt már csak a galambsz@r és a szigszallag tartja össze, és ha megáll, végünk.”, akkor azt meg is kapod. Én nem voltam képes arra, hogy pofátlan legyek, amivel mindenhol vissza is éltek.

Eleinte még csak a nagy értékű dolgokkal kezdődik, hogy nem egyeznek bele a vásárlásba (pl. szerver). Majd évek alatt eljutunk addig, hogy egy 7€-ba kerülő ventillátort sem finanszíroznak már meg. Úgy vannak vele a pénzügyi döntéshozók, ha most működik, akkor ez így jól is van. Egyáltalán nem látják át azt, hogy milyen veszélynek van kitéve a cég sorsa azzal, hogy pár Forintos alkatrészekre is sajnáljuk már a pénzt. Itt még nem beszéltünk arról, ami a normális munkavégzéshez kell (rendes munkaállomás, amivel normális sebességgel lehet dolgozni), csakis a háttér rendszerről.

Sok kis cég keres meg, hogy rendszergazdáskodtam itt és itt, ők ajánlottak, mert keveset költöttek az informatikai üzemeltetésre, szal’ segítsek már. Én megkérdezem, hogy :

• hogyan oldjátok meg a biztonsági mentéseket, van-e offsite mentés
• eredetiek-e az operációs rendszerek és az irodai szoftverek
• van-e katasztrófa elhártási terv
• milyen informatikai eszközök vannak, ki tartja karban, ki üzemelteti/üzemeltette
• milyen jellegű a hálózat (Windows domain, egyenrangú)
• mennyire szigorúan veszik a munkatársakat (nincs munkaidőben YouTube)
• …

20-ből 19 hívás úgy végződik, hogy én vagyok a szemétláda. Biztonsági mentés maximum egy külső, USB-s winchesterre történik, 3 éve volt utoljára. Mi van ha beüt a titkosítós vírus és minden adat elérhetetlen lesz a cégnél? Nanáhogy csőd. Úgy dönt a Microsoft, hogy a letilthatatlan frissítő csatornán keresztül inaktiválja az összes illegális változatot vagy csak meglátogat a NAV, akkor hogyan dolgoztok? Egyszerre veszitek meg az összes licencet, teljes áron tízmilliókért? Mi van, ha becsap a villám és leég az iroda? Naná, fizet a biztosító. Majd. Egyszer. Addig nem működik a cég? Ki a legfontosabb dolgozó, mik a legfontosabb szolgáltatások, amiknek 8 órán belül – 1 munkanap ügye – mennie kell? A munkatárs kisfia tákolta-e össze a hálózatot, vagy olyan ember, aki tudja is hogy mit csinál? 4000 Forintos TP-Link routerről megy a cég 50 gépe?

Senki sem gondol bele abba, hogy mennyire nagyon függünk már az informatikától és hogy nagyon sok esetben a rendszer teljes elvesztése (titkosítós vírus, bad sectoros winchester, villámcsapás, tűz, lopás, …) valójában képes teljesen tönkretenni egy céget. Ezeket nem kell egyszerre megvenni, mert egy kis cég nem teheti meg, hogy egyben kiad sokszázezret, milliókat. De tudatosan kell csinálni. Utána lehet azt mondani, hogy már csak havi 18e Forintot fizetünk a rendszergazdai szolgáltatásért.

Az informatikai rendszer problémája olyan, mint egy betegség: könnyebb és olcsóbb megelőzni a bajt, mint a tüneteket kezelni. De a megelőzésben nagyon nehéz megtalálni az ésszerű pénzügyi igényeket. Ebben a fővezérnek, a pénzügynek és a rendszergazdának partnereknek kellene lennie, nem ellenségeknek. De ehhez be kell ütnie a „sh!t happens” szituációnak, ami ideális esetben olcsón megúszható, más esetben pedig a céget komolyan megroppantja.

Mindenki tisztában van vele, hogy az Excel elfut egy 15.000 Forintért vett használt gépen is, ajándék Windows XP-vel. Lehet hozzá kukázni alkatrészt, kondenzátort forrasztani az alaplapon, winchestereket cserélgetni, miegymás. Olyan kicsit, mint a veterán autózás: pár szép pillanatért fél életnyi törődést igényel és a biciklisek is gyorsabbak nálunk. Jelen pillanatban egy normális gép, amivel normálisan lehet dolgozni, az említett használt masina árának legalább hússzorosa. Persze, hogy egyik cég sem akarja megvenni az alkalmazottnak. A főnöknek kell a milliós laptop – , amit valójában csak a gyereke használ YouTubeozni – csak mert szép. Én erre azt szoktam mondani, hogy nem kell az összes gépet egyszerre kicserélni. Van ami csak egy SSD-t igényel, vagy egy kis RAM-ot és még elmegy évekig. De kell egy normális gép a céghez, ahova le tudjuk ültetni a pénzügyi döntéshozót, hogy dolgozz vele 1 órát. Majd ez után leültetjük a céges standard gép elé egy újabb órára. Csak akkor várhatjuk el a szakembertől, hogy jó munkát végezzen, gyorsan és hatékonyan, ha megadjuk hozzá a megfelelő célszerszámot.

Mennyit keres egy rendszergazda?

Nevetségesen keveset. A fentebb felsorolt szakmák egyenként sokszázezres/milliós nettó fizetést jelentenek. Ehhez képest a rendszergazda nevetségesen keveset keres. Töredékét annak, amit a felsorolt szakmák bármelyike. Ehhez képest óriási felelősség nyomja a vállát. Végtelen túlórákat gyűjt be, amiket nem írhat rá a jelenléti ívre, mert a Munkaügyi Bíróság bezárná a céget. Bármely időszakban elérhetőnek kell lennie, a figyelme egy pillanatra sem lankadhat. Egy kattintáson, egy döntésen az egész cég sorsa múlik, a sors alatt pedig azt értem, hogy a működése lehetetlenülhet el és bezárhatja a kaput örökre.

Nézd meg a tipikus rendszergazdát. Valami roncsból épített laptopja van, az autója hasonlóképpen, 1 év alatt 10-et öregszik, nincs egy rendes ruhája sem, az is csoda, ha vasalt ingben látod – mert valójában az alvás is luxus időpazarlás, nem hogy a vasalás. Minden tiszteletem az élettársaké/feleségeké/férjeké, akik sok év után is kitartanak egy rendszergazda mellett. Nem úgy vannak, ahogy minden Netacademia tanfolyam elején hangoztatják: A Bahamákon szürcsölik a koktélt, mert minden jól működik.

Lehetne így is, de nem lesz, mert TE vagy az, aki nem fizeti meg ezt a hatalmas tapasztalatot, figyelmet és állandó tanulást igénylő, rendkívül stresszes és felelősségteljes szakmát.

---

Na most már biztosan vörös a fejed az idegtől, ha eddig elovlastad. Nos, engedd meg, hogy bebizonyítsam neked:

„Csak újra kellene telepíteni a laptopom, semmi extra”

Egy átlagos Windows újrateleptés kb. 20 órát tart. Ha egy jó géped van, legális és legújabb Windows licenccel, az alap Windows felmegy pár perc alatt. Majd jön a driverek vadászása, a Windows update, a .NET framework, a JAVA telepítés, a szokványos programok telepítgetése. Majd minden ellenőrzése, hogy ezek jól is működnek-e együtt. Természetesen az egész folyamat előtt a teljes háttértárról bit szintű mentést kell készíteni, mert a „nyugodtan gyalulhatod” után 1-2 nappal szokott előjönni a „basszus, bele vont mentve a jelszavam” vagy a „a Dokumentumok mappában volt az adóbevallásom”. Szal’ erre TE – kedves olvasó – már 5000 Forintot is sokallni szoktál. Nos. „Mérnök-informatikus” akiről szó van, szal’ mérnöki óradíjjal számoljunk. De legyünk kedvesek, egy kelet-magyarországi, tanyasi mérnök bérével, mondjuk 3000Ft/órával, ami ügye 20 x 3000Ft. Most már kacagsz, hogy „ugyanmá’, akkor inkább veszek egy új laptopot b+”. Erre én azt szoktam mondani, hogy „egy utcaseprő is erősen túl van fizetve hozzám képest”. Szal’ gondold át, amikor azt mondod, hogy „fizetek egy sört, ha megcsinálod”. Mert te elfogadnál-e 20 órányi munkáért 1 sört?

„Kiírta a gép, hogy fizessek 1 Bitcoint, ha vissza akarom kapni az adataim”

Nos, kedves olvasó, nagy eséllyel megszívtad és mindennek lőttek azokon a tárhelyeken, amiket a géped elér. Igen a fájl szerveren is, igen a pendriveon is, igen a külső winchesteren is. „Mondd Józsi mit csináljak, mit vegyek meg?”. Évek úta ugatom, hogy mit. Most már a világ összes pénzéért sem kapsz vissza semmit. Kb. 400eFt-odba került volna a dolog (NAS, snaphotolással és Google Cloud Storage mentéssel), hogy ezt elkerüld. Most a céget csőd fenyegeti, mert az összes alkalmazott hónapokig fogja papírlapról visszagépelni a dolgokat, miközben semmit sem termelnek.

„Vacakol a net”

Naná, mert a haver kisfia által vett 4000 Forintos „routerről” megy a cég mind a 100 dolgozója és azok összes mobiltelefonja. Egyszerűen nem erre van csinálva az a szegény eszköz. Ráadásul nem szabad korlátozás nélkül engedni, hogy bármi azt csináljon a belső hálózaton, azzal az eszközzel, amivel csak akar. Igen, ehhez rendes hálózati eszközök kellenek. Normális router, normális tűzfal, VLAN képes switch, miegymás. Egy rendes WiFi AP – aminél a szívás faktor a lehető legminimálisabb – 30-50eFt/darab és nyilván több kell belőle a rendes lefedettséghez és működéshez. Nanáhogy megoldható ez 6000 Forintos eszközökkel is. De kevesebb hajad marad, megy az állandó sírás, hogy lassú a net, mindig ledob a WiFi, és a külsős rendszergazdának már saját parkolóhelye lesz a cég előtt, havonta százezreket fizettek majd kiszállási díjra, de ugyanúgy vacak lesz minden. Meg kell venni a rendes eszközöket már az elején, az igényeknek megfelelően, vagy engedni kell az igényekből.

„Eddig jól működött”

A kedvenc mondatom. A cég összes dokumentuma Micike gépén volt megosztott mappában, mert ő úgyis mindenki előtt jön dolgozni és mindenki után megy. Majd a 14000 Forintos wincester bad sectoros lett a belső sectoroknál, vagy még jobb: leszakadt a fej és belegravírozta a gyártó logóját a lemezekbe, hogy az adatmentő cégek párszázezer Forint bevizsgálás után is azt mondhassák: „Bocs”: Tizennégyezer Forinton múlt a cég sorsa. Utólag megadnál 14 milliót is, de már hiába. Mentésed persze nincs, mert a Google Cloud Storage belekerülne vagy havi $5 (azaz öt) amerikai Dollárba, vagy egy Dropbox havi €8-ba (azaz nyolc). Nem jut el az agyadig, hogy a fékbetét is jól működik az autóban, amíg el nem kopik. A lengéscsillapító is jól működik a Suzukiban, amíg ki nem rohad és nem öl meg.