Mivel az Apple elég jól kézben tartja az online médiák piacát, androidosként is reménykedve vártam az Apple Music for Android megjelenését. Az első meglepetés akkor ért, amikor 2015-ben az Apple bejelentette, hogy androidra is elérhető lesz. Gondoltam, hogy a Microsoft nyomdokaiba lépnek és elkezdenek jó minőségű programokat gyártani a robotos platformra. A mai napon elérhetővé is vált a béta. Lelkendezve telepítettem, de nagyot kellett csalódnom. A program elvileg ingyenesen kipróbálható 3 hónapig. Viszont… A kipróbáláshoz Apple ID kell (miért nem jó mondjuk Google fiók, ami kb. minden androidosnak van és ahhoz rendelnek egy belső ID-t?), valamit kötelező jelleggel meg kell adni egy érvényes bankkártya fizetéshez szükséges adatait (kártyaszám, biztonsági kód, lejárati idő, kiállító). A kártyaadatok megadása után €1.98-t terhel a számlára (amit még nem adott vissza), az ingyenes tesztidőszakot elkezdve, csak előbb fogadjunk el egy 89 oldalas szerződést.
Szegény ember multiplatform alkalmazása, azaz a webappok. A webappok nagy előnye, hogy kb. minden okostelefonon működnek kisebb módosításokkal. Hátránya, hogy rendkívül erőforrás igényesek, nem túl reszponzívak, a kisebb teljesítményű eszközökön rossz felhasználói élményt nyújtanak és jellemzőek a grafikai elemek elrendezésének hibái.
Az összes ilyen szolgáltatás közül a Spotify volt az, ami a legjobban megfelel az igényeimnek. Sajnos gyakran futok bele olyan számokba, amik nem találhatók meg rajta (és itt a ’80-as évek zenéit is értem). Az összes Spotify kliensben amit használok van valami bosszantó bug annak ellenére, hogy 3 naponta frissítik, de összességében lehet vele boldogulni. Így a Spotify-t összehasonlítási alapként fogom használni.
Egy személyes havi bérlet esetén az ára kb. megegyezik az összes hasonló szolgáltatással. Viszont kínál családi csomagot, amit csakis Apple eszközzel rendelkező vehet igénybe (ebben a verzióban).
Számomra egy ilyen programnál az a logikus beállítás, hogy a mobilnet le van tiltva, viszont WiFin keresztül minden mehet. Érdekes módon nekem a telepítés után ez pont fordítva volt, egyedül a jó minőségű mobiladatos lejátszás volt kikapcsolva (a képeken az általam logikusnak vélt alapbeállítás).
Ha már unjuk a régi kedvenceket, akkor praktikus szokott lenni az ajánló, ami a zenehallgatási szokásaink és megjelöl kedvenceink alapján próbál megfelelő lejátszási listákat összeállítani – amikben érthetetlen módon általában visszafele lépni nem lehet egyik ilyen szolgáltatásnál sem. Ez a program a telepítés után megkérdezi milyen stílusokat és előadókat kedvelünk, szép bubikat lehet lökdösni ide-oda, – ami látványos – de teljesen kezelhetetlen számomra. Ugyanis a bubik nagy része nincs benne a képben, viszont a scroll hihetetlenül kicsi értékre van állítva (egy teljes képernyőnyi „söprés” után kb. 5 képpontot megy odébb, ami 5.5″ FullHD-n idegbaj). A felajánlott előadók és stílusok listája így is kevés, és csak kis mértékben bővíthető (miért nincs ’80-as évek?). Update: Érdekes módon ezek teljesen jól működnek a windowsos iTunes alatt…
A menü követi az újabban elterjedt elrendezést, miszerint bal oldalról úszik elő a lebegő menü. A telefon menü gombja mindig az aktuális oldal menüjét nyitja meg. Nincs túlbonyolítva, szép csilli, de csak olyan Apple stílusban. Talán a betűk mérete lehetne olyan, hogy dinamikusan kitöltse a rendelkezésre álló helyet, de teljesen jó így is. Itt megemlíteném azt is, hogy a hardveres vissza gomb programozása kb. minden logikát nélkülöz. Mert sem az előző képernyőre nem visz, sem valami korábbi „bármire”, hanem véletlenszerűen választ ezek közül.
Aki a Spotify programot használta, annak ismerős lesz, egyetlen kezelési bakival: a találatok nem különülnek jól el egymástól, így az olcsóbb androidos eszközökben nagyon sok lesz a mellébökés.
A menürendszerben mozgás teljesen folyamatos, nincsenek csoda áttűnések és animációk ahogy az az almások imádják. Én kapásból 0-ra állítok mindent androidon. Viszont ami háttér adatforgalmat igényel, az lassú. A zenék lejátszásának elindítása is, az albumok első megnyitása is. Gyanítom, hogy a szupertitkosítás és a webapp kombináció nem eredményezi a legjobb sebességet.
- stabilan fut
- bírja a multitaskingot (egyetlen bugja van, hogy bluetooth lejátszásnál néha megragad az utolsó szám címe)
- képes hackelés nélkül távirányítani a másik platformon futó Spotify klienst
- látom, hogy milyen zenéket érhetek el kapcsolat nélküli módban is
- a rádió ajánló kínálata sokkal nagyobb, nem csak 1 rádió van stílusonként
- beszélni magyar
- állítható, hogy gazdag androidos vagyok és van sok-sok tárhelyem/sávszélességem, vagy inkább maradok a klasszikus 128Mbps mp3 minőségnél
- lehet PayPal-el fizetni
Mit várok az Apple Music programtól és szolgáltatástól:
- ne diszkriminálja az androidosokat (családi csomag, webapp, szegényesebb ajánlók)
- natív alkalmazást, aminek minden menüpontja natív app és nem egy webapp+very_good_android_app_example_wizard öszvért
- hogy a Microsofthoz hasonlóan csapjon oda a Googlenek a saját platformján, mert tudja hogyan kell jó alkalmazást és szolgáltatást fejleszteni
- az ingyenes próbaidőszak tényleg legyen ingyenes (tudom, hogy semmi sincs ingyen, de ezért rommá lehetne perelni őket. Pontosabban lehetne… mert a 89 oldalas szerződésben biztosan benne van hogy egy kis pénzt azért elveszünk, jó?)
- vegyék figyelembe, hogy sokan csak azért vesznek robotos telefont, mert nincs pénzünk almásra, de valami kell. Ők azok, akik kis hardvert vesznek (kevés RAM, kevés háttértár)
- ne írjon fekete háttérre sötétszürke betűvel az albumoknál
- APPLE TERMÉKET