Az eszköz:
A weblap alapján a technika a következőkre képes:
- WiFi 2.5GHz, 802.11 b/g/n
- MicroSD slot, 32GB-ig
- mini SIM slot
- WCDMA：2100/900MHz
- GSM:850/900/1800/1900MHz
- 2000 mAh akku
A beüzemelés:
Meglepően könnyedén ment minden. Behelyeztem a SIM-et, az akkumulátort, hosszan nyomtam a power gombot és fél perc szöszölés után már piszkálhattam is benne. Az USB porton keresztül egy USB-Ethernet illesztő használható, így akár vezetékes hálózatként is tudjuk használni, de az alapértelmezett WiFi kapcsolathoz csatlakozva is könnyedén megy minden. Sajnos az adminja nem reszponzív, ezért mobiltelefonról kicsit zoomolgatni kell. Pikk-pakk be lehet állítani mindent, az admin felület és a kütyü pont annyit tud, amennyit kell.
Természetesen a firmware frissítést is végrehajtottam, annak külön örültem, hogy az osztrák hálózatok támogatását javították benne:
Az éles bevetés:
Sajnos a Vectone megviccelt és 2 napig nem akart működni a kapott SIM kártya (később a laptopba helyezve kelt életre meglepő módon), de mindenképpen korlátlan mobilnetet szerettem volna „feltöltőkártyásan” így elmentem egy Drei boltba, szerezni egy megfelelő SIM-et. Boldogan helyeztem a kártyát a mobil hotspotba, pikk-pakk ment is minden, „ahogy a nagy könyvben meg van írva”. A csatlakozás szinte azonnali volt WiFin és mobilneten is, Wels központjában máris maximális térerőt láttam „H+” jellel mögötte. Szuper! Egyből ki is hoztam a maximumot.
Töltőre is tettem estére, hogy reggelre biztosan bevetésre készen legyen. Kb. 6 órára volt szüksége a teljes feltöltéshez úgy, hogy kb. 40-50% töltöttségen volt, egy olyan töltővel ami portonként min. 2A-t tud, így nem a töltő volt a szűk keresztmetszet. Szal’ jó előre kell gondolkodni vele. De ez nem volt gond, mert tudtam, hogy a többi napon nem gyalog, hanem autóval megyek a kiszemelt helyekre, ott pedig van egy 2 USB portos Anker töltőm, lóghat rajta út közben.
Eljött a reggel, kikapcsolt állapotban vágtam zsebre, azzal a biztos tudattal, hogy bárhova keveredek, bármire van szükségem, nem lehet probléma. Welsben mellesleg találni WiFi oszlopokat, de nagyon kis jelerősséggel sugároznak (gondolom, hogy a lakók ne azon lógjanak). Fél napnyi séta után egy keresett cím rosszul szerepelt az offline Google térképen, hát úgy gondoltam itt a lehetőség, rákeresek a címre neten és az utcaneveket figyelve navigálok. Bekapcsoltam a kis Tendát, végtelennek tűnő fél percig indult és azonnal mutatta is, hogy usgyi, száguldhatunk a korlátlan osztrák mobilneten. Beírtam a keresnivalót, ráböktem a keresésre, gyorsan be is jöttek a találatok. Na, ez megérte az árát… Rábökök az első találatra, de semmi. Majd kiírja a böngésző, hogy valószínűleg offline vagyok. A hotspoton virít a „H+”, max térerővel, mellette a WiFi szimbólum és egy kis 1-es, hogy 1 eszköz lóg rajta épp. De semmi, nem jön egy bit sem. Azt hittem a telefonom szórakozik – bár eddig nem volt vele gond. WiFi kikapcs-bekapcs, de semmi, már nem is tudok csatlakozni a mobil hotspothoz. Hát, restart a hotspotnak. Amint feléledt, egyből ment a net. Az első percben teljesen jó sebességgel, majd egyre lassabban és lassabban, végül megint megállt. Nem érdekelt, hisz’ megtaláltam, amit kerestem.
Másnap gondoltam milyen praktikus az autóban a jól működő TomTom Go navigáció, mobilnettel, mert egyből szól a TomTom, hogy gigadugó van kialakulóban Linz mellett az autópályán (közben már a rádióban is hallottam). Ó, tudtam én, hogy hasznos lesz ez a kütyü, ami elásva dolgozott a benzinkutas blokkok alatt a kacattartóban. Pár km után fura lett, hogy a TomTom már nem ajánlgat kerülőutakat, ami a reggeli forgalomban azért gyanúra ad okot. Rápillantok a „forgalmi infó jelre”, de az csak egy x-es autó szimbólumot mutat, a WiFi jel mellett pedig egy felkiáltójel ( = WiFi van, de net rajta egy szál se). Egy lámpánál előrántom a csodakütyüt, „Hutchinson” helyett „Orange” felirat, [R] jel (roaming), mobilnet nincs.
Aki nem járatos az osztrák mobilnet világában, annak megjegyezném, hogy az Orange és a Drei egyesült, így a régi Orange tornyok is a Drei-hoz tartoznak.
A célhoz érve nem hagyott nyugodni a dolog, ezért csak ránéztem mobilról. Nem tudtam mit tenni, engedélyeztem az adatroamingot, reménykedve abban, hogy nem kerülök közel a határhoz. Oh! Lőn mobilnet jel, ott a kis földgömb, szupi, jöhetnek a forgalmi adatok. De mégsem jöttek. Na akkor ha már netezünk, nézzük meg a leveleket. Semmi. Akkor nyissunk egy böngészőt. Semmi. Na, ekkor már kissé „idegállapotba’ vótam”, restart. Egyből jó lett, jött a forgalmi infó, megérkezett kb. 130 levél egyszerre. Ekkor már sejtettem, hogy nem lesz felhőtlen a kapcsolatunk a kütyüvel.
A szállásra érve azért nem hagyott nyugodni a dolog. Újra lecsekkoltam mindent, de minden beállítás stimmelt. Megpróbáltam automata helyett manuálisan, de csak azt értem el vele, hogy amikor tornyot váltott, azonnal megszűnt a net és nem is jött vissza többé. Ez pedig mozgás közben kissé kellemetlen. Szal’ visszaállítottam mindent. De azért adtam neki egy utolsó esélyt, áttettem a SIM kártyát a laptopomba, amiben egy ősi 7.2Mbites 3G kártya van. Furcsa mód jóval gyorsabbnak érződött, mint a mobil hotspoton keresztüli netezés. Na akkor biztos a WiFivel van valami kompatibilitási gond. Rádugtam USB-re, a Win10 3 perc alatt úrrá is lett az újdonságon, máris USB-Ethernet bridge-en ment a net. Azt nem írhatom, hogy hasított, mert piszok lassú volt. Érzésre kb. fele sebességű, mint a laptop kártyájával. Próbáltam egy Speedtest.net -et. A laptoppal 1.5-3Mbitet mutatott, a hotspottal 1 és 2.5 között ugrándozott, de mint tudjuk a Speedtest.net nem hitelesített mérőeszköz, ráadásul a mobilhálózat terheltsége is befolyásolhatta erősen az eredményt.
Harmadnaptól már sajnos rájöttem, hogy bármit csinálok, bármi állítok csak rosszabb lesz. Minden használat előtt teljesen restartolni kellett, és kb. 2-3 percnyi egyre lassuló Internet élményével tudott megörvendeztetni, miközben egyre jobban melegedett. 1 óra alatt, zsebben hordva már kellemetlenül meleg volt.
Az előnyök:
- kompakt méret
- jó vételi érzékenység
- sok órát (5+) bíró akkumulátor
- informatív és kikapcsolható OLED kijelző
- gyors beüzemelés
- egyszerű felület
- USB-Ethernet bridge képesség
- SMS kezelés
- olcsó
A hátrányok:
- nagyon lassan tölt
- használat közben kellemetlenül melegszik (de csak akkuról)
- hiába az ausztriai hálózatok külön kiemelt támogatása „A” mobilnet szolgáltatót csak engedélyezett roaminggal lehet használni
- 2-3 perc alatt nullára lassuló mobilnet, kiváló jelerősségek mellett is csak a reboot segít
- mobilról kényelmetlen az admin felület használata
- A WiFi része csak „n”-re állítva működik, más opciót választva sem a laptop (Intel a/b/g), sem a telefon (OnePlus One) nem látta
- a logok sem tartalmaznak semmit a kapcsolódási hibákról
- több eszköz csatlakoztatása esetén az utoljára csatlakozott viszi a sávszélesség 95%-át, akkor is, ha a másik semmit sem csinál
Értékelés:
Hardverileg szerintem egy nagyszerű szerkezet, kiváló akkuidővel, informatív és kikapcsolható kijelzővel, jó vételi érzékenységekkel, viszont csapnivalóan vacak szoftverrel. Teljesen alkalmatlan eredeti céljára (Ausztriában, de majd tesztelek egy magyart is egyszer). Jelenleg a Drei SIM-mel a Vodafone hálózatára csatlakozik, 3G-t mutat, 4 pöcökből 3-as jelerőséggel egy olyan helyen, ahol a Telekom és a Telenor is csak közepes 2G-t tud felmutatni, teljesen használhatatlan Edge mobilnettel.
Hasonló áron van egy kicsit butább D-Link, lehet érdemes inkább azt megvenni, ha az ember egy független, világjárós mobil hotspotot keres. Ha kicsit több pénzt is rá tudunk szánni, akkor állítólag a TP-Link LTE képes kütyüje jó megoldás.
