Évekkel ezelőtt, az Interneten böngészve láttam meg az adatlapod. Elsőre megfogott benne valami. Minél többször tértem hozzá vissza, annál inkább tudtam, hogy találkoznunk kell. A sors össze is hozta ezt a találkozót, azonnal tudtam, hogy te kellesz nekem. Csupán pár hónapba telt, hogy megszerezhesselek, pedig nem is reméltem, hogy egymásra találhatunk valaha. Amint a kezemben tarthattalak, éreztem, hogy jól választottam. Próbáltalak óvni mindentől, de velem voltál fagyban, hőségben, boldogságban és bánatban. Együtt jutottunk el távoli tájakra és mindig ott voltál velem. Bármilyen kedvem is volt, rád mindig számíthattam és a dühömet sohasem töltöttem ki rajtad. Volt, hogy egyetlen mondatod maga volt a boldogság. De az utóbbi időben már nem bírtam annyit foglalkozni veled, mint régen és mégis egyre többet akartál belőlem. Minden apróságot egy újabb problémaként kellett megélnem és már nem volt érőm szembenézni a kihívásokkal. Fájó szívvel, de úgy kellett döntenem, hogy elhagylak másért. Köszönök minden közös percet OnePlus One, üdvözöllek Xiaomi Mi A1
Jelen pillanatban a Xiaomi Mi A1 (5X) szerintem a legjobb Android One készülék a piacon, az összes robotost tekintve pedig talán a legjobb ár-érték aránnyal rendelkezik. Persze jobban szerettem volna egy OnePlus 5T-t, de 2x annyiba kerül, mint amennyit szerintem egy telefon megér, ezért is választottam helyette ezt a készüléket.
Az előzmények: OnePlus One
Kicsivel a megjelenés után jutottam hozzá a OnePlus One-hoz. Szerintem a fejlesztői közösség által az egyik leginkább támogatott, független eszközről van szó, ami az árát tekintve verhetetlen volt. Az elavulási idő kétszerese után is elegendő a hardver kb. mindenre. Hivatalosan az operációs rendszer már rég nincs frissítve, de az XDA-Developers közösségének köszönhetően kb. 3-4 hónap késéssel mindig elérhető volt a legújabb Android változat. Pont emiatt is választottam ezt a készüléket, mert tudtam, hogy rengeteg moddolt ROM lesz hozzá elérhető. A gyári töltőjét még első héten kidobtam, mert féltem, hogy felgyújt valamit, annyira forró volt, egy sok portos Anker töltővel töltöttem mindig (autóban is), ami meg is hálálta a törődést, az akkumulátor még mindig nagyon jó állapotban van, ennyi év után is. A sebességre még mindig nem volt panasz, főleg ha nem downclockolt kernellel használta az ember – amit csak hideg, téli estékre ajánlok, mert maximális órajelen akár tűzforróra is tudja melegíteni a készülék házát.
Miért váltottam, ha ennyire jó készülék? A rádió firmware miatt. Mivel nincs hivatalos támogatás a telefonra már legalább 2 éve, ezért a közben kiderült hibákat sem foltozgatják. A rádió firmwarekből elérhető vagy 15 féle változat, amiből kb. 5-6 lehet hivatalos (ha a kínai változatokat is beleszámoljuk), a többi ezekből van összeollózva. Mik is ezek a hibák?
- 20-50 lekérésből egy esetben nem érhető el a GPS koordináta. Ez egyáltalán nem tűnik zavarónak, viszont az iGO kb. használhatatlanná válik tőle, minden más navi megoldja rendesen, észrevétlenül (igaz ez a gond nekem anno az iPhone 3GS esetében sokkal súlyosabb volt, mert az meg totál kamu adatokat küldött az iGOnak, így simán mentem 3-4 utcányit Budapesten, mire rájött, hogy egy tök másik utcán kanyarodtam le korábban)
- kicsi lett a bluetooth sávszélessége és emiatt ha sok bluetooth eszköz volt csatlakoztatva, néha recsegett vagy szakadozott a hang (pl. Spotify az autórádióra + OBDII olvasó + Xiaomi karkötő + Pebble okosóra). A recsegés oka sok esetben a custom ROM-ok mikrofon porosodást kiküszöbölő komoly hangerő növelése is lehetett, nem volt kedvem utána járni
- WiFi alvás bug, ami sajnos annak köszönhető, hogy a legújabb Androidok alá egy jóval régebbi Android API-s rádió firmware került és ez a WiFi mélyalvása esetén random rebootot jelentett
Viszont már nem nagyon volt kedvem ROMokat és firmwareket cserélgetni, szal’ keresni kellett valamit, ami alapvető munkaeszköznek pont olyan jó, mint magáncélúnak, sajnos feladva a szabad ROM cserélgetést. Mivel a Nexusok elérhetetlen árban vannak, a OnePlus 5T pedig pont 2x annyiba kerül, mint amennyit szántam az ilyesmire, így a választás a Xiaomi Mi A1-re esett, ami a Xiaomi 5X készülék, csak Android One specifikációkkal.
A hardver:
| SoC: | Qualcomm MSM8953 Snapdragon 625, 4+4 magos, bigLITTLE ARM Cortex-A53 processzor, maximálisan 4x 2GHz órajellel, Adreno 506 grafikus gyorsítóval |
| RAM: | 4GB |
| Hátértár: | 64GB |
| SIM: | dual-standby nano SIM-ek, a SIM2 helyére maximum 128GB microSD kártya tehető |
| Kijelző: | 5.5″ FullHD, 16:9 képarányú, LTPS IPS LCD, Corning Gorilla Glass 3 védelemmel |
| Kamerák: | 12 MP (f/2.2, 26mm, 1.25 µm) + 12 MP (f/2.6, 50mm, 1 µm), 2x optikai zoom, dual-LED vaku valamint 5 MP, 1080p előlapi |
| WiFi: | Wi-Fi 802.11 a/b/g/n/ac |
| Bluetooth: | 4.2, A2DP, LE |
| GPS: | A-GPS, GLONASS, BDS |
| Csatlakozók: | 3.5″ headset, USB 2.0 Type-C |
| Egyéb extrák: | IR távirányító, hátlapi ujjlenyomat olvasó, (és a technikai specifikáció szerint FM rádió, de erre előtelepített appot nem találtam) |
| Akkumulátor: | 3080mAh, nem cserélhető Li-Ion |
| Mobil sávok: | 2G: GSM 850 / 900 / 1800 / 1900 – SIM 1 & SIM 2 3G: HSDPA 850 / 900 / 1900 / 2100 4G: LTE 1(2100), 3(1800), 5(850), 7(2600), 8(900), 20(800), 38(2600), 40(2300) |
Első benyomások
Az első kézhezvétel alkalmával nagyon meglepett, mert amint kézve fogja az ember, nagyon prémium érzetet kelt. Érezni, hogy van benne anyag, hogy fémből van, és nagyon jól össze van rakva. Sajnos itt egyből jött az első csalódás is, amit nagyon régóta nem éreztem már: ez ki fog csúszni a kezemből, az tuti. A korábbi telefonjaim hátlapja normálisan meg volt csinálva, hisz’ a PadFone2 hátlapja körkörösen recés volt a OnePlus One esetén pedig a „sandstone” dörzspapír hátlap szuper volt. Sohasem tettem tokba a telefonjaimat, mert tök hülyén néz ki tőle, de sajnos úgy kell vele bánni, mintha egy iPhone lenne, azonnal be kell bugyolálni egy 2x vastagabb gagyi műanyagba.
Az adatok áthozása androidosan félkész módon ment, a feltelepített apokat újra feltelepítette, de egyik app beállításait vagy adatait sem hozta át, ja és persze az SMS-eket sem. Halló Google, ez itt a XXI. század… Az első frissítés 1GB méretű volt, kb. 2 órán át települt a háttérben, közben nem gyilkolta az akkut és újraindítást sem kért (végre ezt is megoldották…).
A belakást követően próbáltam beállítani mindent úgy, ahogyan régen is volt. Hát, azonnal elkezdtek hiányozni dolgok: duplatapira elalvás és ébredés, akkumulátor % kijelzése a felső sávban, hangerő gomb hosszú nyomására zene léptetése, zseblámpa a bekapcsoló gomb hosszú nyomására, … amiket már nagyon megszoktam. Az akku % végül megoldható hackelés nélkül, ehhez ki kell kapcsolni a developer mode-ot (ha be van), az értesítési sávon 5+ másodpercig nyomva kell tartani a fogaskerék ikont, majd elengedés után a beálltásokba bekerül a System UI tuner, amiben ez beállítható. Kicsit körülményes…
Az ujjlenyomat olvasó elég pontos, de picit lassú, gondolkodik egy kicsit a feloldás előtt. Viszont van arcképes felismerés is, a Biztonság beállításainál lehet ezt választani. A kamera nekem nem volt igény, hogy milliós DSLR-eket alázzon, legyen kép, oszt’ jónapot. Teljesen átlagos a kamera, az egyetlen zavaró dolog a fókusz megtalálása, ugyanis nem oda fókuszál ahova bökünk, hanem egy kicsit mellé és második bökésre fotót készít, így vagy marad a manuális mód, vagy az össze-vissza bökdösés. A dupla kamera dolgot egyáltalán nem venni észre, csak 2 olyan ikon van a kamera appban, ami használja: az egyik az „1X” felirat, amire bökve 2X zoomra vált és „2X” feliratra. A másik a háttér elmosása ikon, ami esetén nyafog egyből, hogy a céltárgy legyen már 2 méternél távolabb légyszi, köszike. Senki ne várjon olyan kamerát, mint ami a 300-400e Forintos telefonokban van. Fotóz, oszt’ annyi. Sokkal jobb a tipikus kínai telefonok kamerájától, de simán átlagosnak nevezném.
A rendszer UI nekem szörnyen lassúnak tűnt az animációkkal, amik kicsit akadoznak is, de én azonnal 0-ra veszek minden animációt a fejlesztő beállításoknál. A nyers erőt tekintve a OnePlus One még mindig erősebb, érezhetően. Ez a kiválóan processzor gyilkos Facebook appnál és a weboldalak nézegetésénél is észrevehető. Ami ugyancsak azonnal érzékelhető, az a sokkal kisebb fogyasztás a 4+4 mag ellenére, valamint valahogy a multitasking és a 2 alkalmazás egyidejű futtatása sokkal gördülékenyebb a SnapDragon 625-ön. Kb. 20%-kal kellene gyorsabbnak lennie ennek a processzornak, hogy azt mondjam pont jó ehhez a telefonhoz.
Mivel nincs QC szabványos töltőm, így nem tudtam kipróbálni a pletykákat, mi szerint QC2-es töltést is tud, ha nem a saját töltőjét használjuk, nekem csak sima gyorstöltésre (2A) képes sokportos Anker töltőm van, azzal töltök mindent, ezt is. 50%-ról 100%-ra kb. 40 perc alatt töltött fel, nem tudom hogy ez gyorsnak vagy lassúnak számít-e, kb. ennyit tudott a OnePlus is, nekem tökéletesen megfelel, akkut gyilkolni 1%-ra merítéssel pedig sohasem szoktam.
Android One
A legfontosabb dolog volt a választáskor, hogy jó támogatású készülék legyen, így a márkás telefonokat azonnal kizártam, mert vérlázítóan semmibe veszik a vásárlókat (kivéve az almás telefonok ügye, de az alma nálam nem játszik, mert csak idegroncs leszek tőle). Az Android One projekt azt garantálja, hogy 2 évig érkeznek az operációs rendszer frissítések (épp ma indult a Xiaominak a Mi A1 Oreo beta programja), valamint +1 évig még biztonsági frissítések. Mivel egy okostelefon maximális életciklusa tervezetten 2 év, ezért ez a dolog azt hiszem pipálva. Az tudni kell, hogy az Anrdoid One projekt nem Európának készült, hanem a legfontosabb célpontja India és Kína, ezért is külön köszönet, hogy a Xiaomi elérhetővé tette ezt mindenkinek. Az aktuális Android One készülék lista elérhető itt: https://www.android.com/one/ . Ezt nem szabad összekerveni az Android Go projekttel, azaz ez nem egy maximálisan lebutított Android, ami nevetséges hardverekre van optimalizálva. Ez egy Google által támogatott, teljesen alap Android rendszer, minden gyártói extra szoftver nélkül, és nekem pontosan ezért is kellett. Jó a MIUI – és ez a készülék megvehető azzal is Xiaomi 5X néven – de túl lányos nekem, jobban szeretem a letisztult, fapad rendszert a csilli-villi helyett. Ha rajtam múlna, minden weblap úgy nézne ki, mint a Gmail felülete.
A rendszer annyira alap Android, hogy kb. semmi extra testreszabhatóságot nem is kapunk vele, ami a sok custom ROM használat után nagyon fájó érzés. Amit megkapunk pluszban, az ujjlenyomat olvasó lefele húzás gesztúra (az értesítési sávot húzza le, és tolható vissza), valamint a bekapcsoló gombra duplanyomás esetén előjön a kamera. A kapacitív, hardveres gombokon talán annyi tweak van, hogy a menü gombra bökve nem az alkalmazás menüje jön be, hanem a task manager, duplán rábökve váltogathatunk az aktuális és az utoljára használt app között, hosszan nyomvatartás után pedig az osztott képernyős mód érhető el. A visszagomb nyomvatartásával sajnos nem gyilkolható ki az aktuális alkalmazás, ami egy kicsit fájó, főleg ha valaki használja Androidon a Facebook appját, ami a leghardver-gyilkosabb és az egyik legtöbb buggal rendelhező a népszerű appok közül. A home gomb nyomva tartására a Google asszistens jönne be, ha tudna végre magyarul – de nem tud -, így a Google Now jön be helyette, amiben természetesen működik már a magyarul keresés.
A Xiaomi csak egy használati naplózó kiegészítést tett a rendszerbe, valamint a beépített infrás távirányító működtetéséhez szükséges programot. Vicces, de még egy képgaléria sincs a telefonon alapból 😀
Használat
A hangszórója brutál hangos. A OnePlusok hangszórói is mindig erősebbek jóval az átlagosnál, de ez azon is túltesz. Aki ezt nem hallja meg, az tényleg süket. A hangminőség szerintem elég jó, a jack aljzat esetén egy kicsivel jobb, mint a korábbi telefonjaim, de még mindig csak átlagos. Senki sem panaszkodott, hogy nem hall rendesen, szal’ gondolom a dupla mikrofon is rendben van. A bluetooth simán viszi a sok párosított eszközt, de kicsit kisebb hangerőt enged beállítani (a fejlesztői beállításokban felülbírálható). A WiFi antennája meglehetősen jó érzékenységű, stabilan működik a problémásabb AP-kal is (Mikrotik), egész gyorsan is csatlakozik, nem szakadozik vagy lassul. A mobil rádiója viszont maximum átlagos. A 4G LTE esetén látványosan kisebb az érzékenysége, mint a OnePlus rádiójának. A GPS meglepően gyors, és a házak között is kellően pontos.
Az akkumulátor első bekapcsolás és feltötés után még gyengécskének tűnik, ami csak azért van, mert még nem tanulta be a használati szokásokat az Android, harmadik feltöltés után már kellően pontosan jelzi ki a dolgokat. Átlagos nyomkodás mellett, 24 óra alatt 52%-ra esett a töltöttség, ami számomra épp megfelelő.
A processzor sebessége egy egész kicsivel kisebb a vártnál, de szerintem ezért a pénzért nem is várhat SnapDragon 835-öt az ember. Jó, nyilván nem mindenki olyan power user, mint én, sok embernek nem fog szemet szúrni. Ez a gyengeség amúgy csak ott vehető észre számomra, ahol a nyers erő kell, például komplex weblapok esetén, a multitasking ennek ellenére viszont meglepően gördülékeny, ahogy az osztott képernyős mód is. Zenehallgatáskor az alvás nem annyira mély, mint sok más újabb Androiddal ellátott telefon esetén, így a headset nyomkodására azonnal reagál, nincs meg a kis késés. Fogyasztásban nagyon jó a teljesítményéhez képest.
Benchmarkokat nem fogok mellékelni, mert nekem nem bechmarkolni kell, hanem magán- és munkaeszköznek. Semmit nem mondanak el a számok szerintem egy készülékről. Kézbe kell venni és használni. Mutathat a Samsungok Antutuja végtelen értéket, ha a TouchWiz 4 éves telefon szintje alá lassítja.
A kijelző nem tud semmi extrát, sajnos automatikus fényerő szabályzást sem (legalábbis nem látnám, hogy működne). Épp megfelelő, de közel sem OLED. Sajnos 2.5D-s, ami azt jelenti, hogy képtelenség rá olyan edzett üveget találni, ami az egészet méretpontosan betakarja.
Összegzés:
A Xiaomi olcsón általában műanyag telefonokat adott, valami picike processzorral és elég gyenge kamerával. Hát, erre ez nem igaz. Amint kézbe veszi az ember, biztosan nem fogja rá azt mondani, hogy „tipikus kínai”. Sőt, ha meglátja a „Mi” logót a hátulján, biztosra veszem, hogy nagyon meg fog lepődni, még akkor is ha ismeri már a Xiaomi megfizethető kategóriás termékeit. A gombok nyomkodása is annyira prémiumnak érződik, hogy bárcsak ilyen lenne minden telefonon.
Ha 50eFt alatt kerestél telefont 2017-ben, akkor a Xiaomi 4X vagy a Redmi Note 4 volt a jó vétel. Ha 100eFt alatt (52-74eFt jelen pillanatban shoptól függően a 4GB/64GB változat), akkor a Xiaomi Mi A1/5X. 200eFt alatt szerintem a OnePlus 5/5T. Rég elmúlt már az az idő, amikor csak márkás telefont volt szabad nézni. Sőt, az lett, mint régen a DVD lejátszók esetében: nem nagyon szabad márkásat venni. A szoftveres támogatás szörnyű, hihetetlenül túlárazottak és a megbízhatóságuk is rengeteget romlott (lásd Samsung, LG).
Pár nap használat után:
Találtam pár olyan bugot, amit nem nagyon néznék el egy Google által támogatott rendszernek:
- ha hívás közben értesítés jön, beleüvölt és rezeg az arcunkba, majd a közelségérzékelő nem kapcsolja ki a kijelzőt és a fülünkkel nyomkodjuk a továbbiakban
- ha egy második hívás jön be és SMS-sel elutasítjuk, akkor az SMS kézbesítés értesítés megérkezésekor full lefagy a telefon (mintha kikapcsolnánk)
- a kamera appban elég gyakori, hogy ha vissza akarom nézni a képet, akkor első alkalommal csak feketeséget látok a galériában
A kamera képe egész jó ha van elég fény, de a 2. lencse képe már nem annyira. Mesterséges fényben és nappal beltérben 5-ből 4x nem jó helyre fókuszál, amit persze a telefon kijelzőjén nem veszünk észre. A vízmérték mód elég sokat csal sajnos, hiába a kalibrálgatás, pedig nekem különösen jó lenne ez az extra, mert minden képem dől valamerre 🙂 A GPS meglepően gyorsan találja meg a pozíciót és autóban, házak között sem kalandozott el eddig. A mobil rádió az autóban és a szabadtéren nagyon jó, de beltéren csak közepes a jelerősség, ott ahol a OnePlus One-nal tökéletes volt. A 3G és 4G között kellően gyorsan vált, ellentétben a régebbi telefonokkal (ó, hogy mennyire gyűlöltem használni az iPhone 3GS-t a külvárosban mert állandó hallózásból állt a beszélgetés, miközben váltogatott a 2G és 3G között), a Telekom elég sokat tett a 4G fejlesztésbe, mert a keleti határig autózva és meglepően sok helyen mutatott 4G-t a telefon.
A processzor energiagazdálkodása fényévekkel jobb lett, az autóban töltés is gyors, valamint kicsit sem melegszik ha fut az OBDII app, a Waze, a Spotify és még töltöm is. Ha sok-sok fotót készítünk, akkor sem csökken minden fotó után 1%-ot a töltöttség. De még mindig hiányzik kicsit a nyers erő belőle, érezni a bizonytalaságokat és az erőlködést.